Tom Cruise, nyár, Beach Boys, forró homok és jéghideg italok. Ha van is, aki a Koktél (Cocktail) kvalitásait megkérdőjelezi, egy biztos: a zenéje minden ízében csodálatos – szerintem legalábbis mindenképp –, és ha már ilyen-olyan okokból nem sok esély van rá, hogy mostanában eljussunk Jamaicára, legalább a film dalaival csináljunk magunknak karibi fílinget. Sztorik a slágerek mögött: felfedezés indul. Irány Kokomo!
Tom Cruise mára klasszikussá vált filmje kicsivel több mint 32 éve, 1988. július 29-én került a mozikba Amerikában. Bár a kritikusok utálták, és a legrosszabb filmnek és forgatókönyvnek járó Arany Málnát is elnyerte, a mozikban hatalmasat tarolt: a 20 millió dolláros büdzsével szemben több mint 170 milliót hozott a konyhára. A sztori valóban nem túl bonyolult, nálam viszont működött: a frissen leszerelt Brian Flanagan gyorsan szeretne meggazdagodni, majd a sorozatos kudarcok után beáll pultosnak egy bárba, kitanulja a bármixerkedés fortélyait, keményen küzd, és a szerelem is rátalál – de azért semmi sem megy olyan könnyen, mint azt elsőre gondolta.
Cruise egyébként egy igencsak különleges státusszal gazdagodott akkoriban: szintén 1988-ban jött ki az egekig magasztalt Esőember (Rainman) is, amiben Dustin Hoffmann oldalán tűnt fel, így ő lett az első olyan színész, aki egyazon évben játszott Arany Málna-díjas és Oscar díjas filmben.The Beach Boys: Kokomo
Ha a soundtrack valamelyik száma kiállta az idők próbáját, hát határozottan ez az egyik. Bár azóta is sokan próbálják megtalálni Kokomót – Indianában, a Fidzsi-szigeteken és Hawaiin is van ilyen nevű hely vagy közösség –, Floridában, ahova a dalszöveg helyezi, nem létezik ilyen. A fiktív névvel egyébként a The Mamas and the Papas korábbi tagja, John Philips állt elő. A dal kifejezetten a filmhez készült, és arról szól, hogy mindenkinek szüksége van néha egy helyre, ahova elmenekülhet a napi mókuskerékből – ez ideális esetben egy egzotikus sziget, ahol a pálmafák alatt koktéllal a kezedben andalogsz. A Beach Boysnak ez volt a nagy visszatérő slágere, ugyanis előtte a Good Vibrationsszel vezették utoljára az amerikai slágerlistát 1966-ban. Így rekorderként a legnagyobb (22 éves) időkülönbséggel kerültek újra a slágerlista élére – ezt végül Cher döntötte meg az 1999-es Believe-vel (25 évvel korábban a Dark Lady volt az utolsó listavezető száma).
A videót a Disney Worldhöz tartozó Grand Floridian Resort & Spa területén forgatták, amikor az még meg sem nyitott, így tulajdonképpen ők voltak az első vendégek. A klipben feltűnik John Stamos színész, aki az akkoriban futó Full House (Bír-lak) című sorozatban játszott, és időnként fel is lépett a zenekarral. A dal azóta is rendszeresen felbukkan filmekben és sorozatokban: a How I Met Your Motherben (Így jártam anyátokkal) például ez szolgál aláfestésül Ted és Barney ámokfutásához, amikor bármixernek képzelik magukat, és a Netflix új sorozatában, a Space Force-ban is ezt énekli a maga lenyugtatására Steve Carrell karaktere.
Robert Palmer: Addicted to Love
Ez a dal már nem először jön elő a blogon, nem véletlenül. Robert Palmer 1986-os slágere többek közt ikonikus videójának köszönhetően égett bele a fülünkbe és a retinánkba, olyannyira, hogy más előadókat is megihletett, sőt az Igazából szerelem című klasszik karácsonyi filmben is megidézik egy elég erős jelenet erejéig. A klipben szexi próbababának öltöztetett modellek alkotják a kísérőzenekart, akik faarccal lépkednek ide-oda: egyszerre szexista és végtelenül vicces. A Koktélban Tom Cruise ezzel a dallal hergeli a népet a bárban, miközben egy vendég kitartóan szemez vele – akinek aztán végül megjelenik a pasija.
A számról és a klipről ide kattintva olvashatsz további érdekességeket, például hogy kinek a képei inspirálták a lányok külsejét, milyen kisebb baleset érte az énekest a forgatáson, és hogy mégis kik ezek a csajok a klipben.
Bobby McFerrin: Don’t Worry, Be Happy
Egy dal, amit jó eséllyel szinte mindenki ismer: még az is, aki nem. Bobby McFerrin igazi csodabogárként tarolt a számmal 1988-89-ben, ugyanis ez volt az első és egyetlen a cappella dal, ami meg tudta szerezni az első helyet az amerikai slágerlistán. Ráadásul a szám, amit kiütött, nem is állhatna távolabb tőle stílusban: a Guns ’N Roses Sweet Child O’ Mine-ját taszította le a trónról. A címben olvasható gondolat egy poszteren ragadta meg az énekes tekintetét: az idézet Meher Baba indiai gurutól származott, és McFerrin elmondása szerint elég frappáns gondolatnak találta.
Több Grammyt is bezsebelt a dalért, és bár one hit wonderként (egyslágeres szerzőként) emlegetik, tegyük azért hozzá, hogy egy magasan képzett jazz-zenészről és karmesterről beszélünk, aki négy oktávot képes kiénekelni, és aki azóta is telt házas koncerteket ad világszerte. A Don’t Worry, Be Happy kicsit olyan, mint egy ujjgyakorlat, amivel megmutatta, hogy ha akarja, ilyet is tud (értsd: bármikor összehoz egy többszörös Grammy-díjas a cappella dalt). Mondjuk amikor pár éve megnéztük a Müpában, nem véletlen, hogy ez a dal nem szerepelt a setlistben. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy Robin Williams is felbukkan a videóban – sajnos neki nem sikerült magáévá tenni a dal filozófiáját. 🙁
Little Richard: Tutti Frutti
A készítők aztán tudtak soundtracket válogatni: a rock and roll történetének egyik legnagyobb dobása 1955-ben született, amikor Little Richard (azaz Richard Wayne Penniman) mosogatóként dolgozott egy georgiai buszállomáson. Az „Awap bop a lup bop a wop bam boom” sort leginkább a főnökével szembeni feszültség levezetésére használta, de időnként ezt válaszolta akkor is, amikor a haverjai megkérdezték, hogy van.
A szövege egyébként jóval pikánsabb volt eredetileg, tele szexuális jellegű utalásokkal, amik végül a rádióbaráttá tétele miatt kikerültek. A Tutti Frutti akkoriban egy fagyifajtát (ízt) takart, amiben kis gyümölcsdarabok voltak. A dal rengeteg zenészre volt nagy hatással:David Bowie elmondása szerint például ez volt az első rock & roll dal, amit hallott 9 évesen, és „majd’ kiugrott a szíve a helyéről”, mert úgy érezte, hogy „Istent hallotta”.A számot rengetegen feldolgozták, köztük Elvis Presley is, akiről Little Richard vicces kedvében állítólag azt mondta: „Lehet, hogy Elvis a rock and roll királya, de én vagyok a királynője”.
Preston Smith: Oh, I Love You So
Erről a dalról igazából nem találtam semmi különöset, viszont annyira bírom, és olyan jó kedvem támad tőle mindig, hogy ezt most csak úgy itt hagyom. Az alábbi klip a film legromantikusabb pillanataiból válogat, a helyszínek láttán pedig kellemesen mardossa az embert a sárga irigység. Szívesen! 😀
Tetszett? Akkor kövesd a Facebook- és Instagram-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről! A Spotifyon is érdemes velem tartanod: itt találod tematikus playlistjeimet és az interjúalanyaim kedvenc zenéit.
Ha pedig kíváncsi vagy a cikksorozat többi részére, a Liv Tyler főszereplésével készült Lopott szépség zenéjéről itt, a Leonardo DiCaprióval forgott A part soundtrackjéről itt olvashatsz, de a Kegyetlen játékok és a Stranger Things is jó pár szuper zenét tartogat.