58 éves lett Dave Gahan, a Depeche Mode szexi félistene – nekem legalábbis mindig az marad. Te jó ég! Pedig mintha csak tegnap lett volna, hogy cukimókus fejjel, szőkére festett hajjal levett a lábamról a Shake The Disease videójában. Sokan nem gondolták volna, hogy megéri ezt a kort, de szerencsére időben észhez tért, és még mindig elképesztő energiával nyűgöz le újra és újra a színpadon. Milyen becenevet adtak neki a mentősök, és melyik a kedvenc DM-dala? Szülinapi színes + 58 dalos playlist a kedvenc DM-dalaimmal.
10 éves korában tudta meg, hogy ki az igazi apja
Sok popsztár választ hangzatosabb művésznevet az eredeti helyett, Dave Gahannél viszont nem ez volt a helyzet.David Calcottként látta meg a napvilágot 1962. május 9-én az essexi Eppingben: indiai-malajziai származású apja, Len Calcott buszsofőrként dolgozott,anyja, Sylvia pedig jegyszedő-kalauzként kereste a kenyerét a londoni buszokon. Úgyhogy ha mostantól meglátsz egy londoni piros buszt, jusson eszedbe Dave Gahan! Sajnos az apja nem volt éppen mintaszülő, fia mindössze féléves volt, amikor a férfi otthagyta a családot. Néhány évvel később anyja újra férjhez ment, a kis Dave és nővére, Sue pedig abban a tudatban nevelkedtek, hogy Jack Gahan az igazi apjuk, közben pedig két féltestvére született. Dave 9 éves korában meghalt a nevelőapja, 10 éves korában pedig váratlanul újra felbukkant a biológiai apja, akiről ekkor tudta meg az igazságot. Egy évig rendszeresen látogatta a fiát, hogy aztán örökre eltűnjön.
A bajkeverő, akit a zene mentett meg
Talán a zűrös családi múlt is hozzájárult, hogy tiniként hamar rossz útra tért, és gyakran meggyűlt a baja a rendőrökkel. Egyszer graffitizésért, máskor autólopásért és gyújtogatásért kellett felelnie, de szerencsére még épp időben megtalálta a zene. „Hogy őszinte legyek, a zene mentett meg” – mesélte egy interjúban.
1980-ban azután csatlakozott a később Depeche Mode-ként híressé vált zenekarhoz, hogy az egyik tag, Vince Clarke hallotta, ahogy elénekli David Bowie Heroes-át. Nem véletlen, hogy a DM a legutóbbi turnéján, Bowie halálát követően is ezt a számot adta elő az ikon emlékére, de az alábbi verziót is érdemes meghallgatni.
Gahan sohasem tagadta egyébként, hogy máshonnan is merített: frontemberként bevallottan nagy hatással volt rá például a The Damned énekese, aki történetesen szintén Dave (Dave Vanian).
A frontemberség nem volt elég
A Depeche Mode nevet Dave Gahannek köszönheti a banda – egy francia divatmagazin azonos címe tetszett meg neki –, ami valljuk be, jóval megjegyezhetőbb, mint a korábbi Composition of Sound. Mondjuk csodálkozom, hogy nem lett belőle különösebb jogi vita, dehát végülis nem jelentettek a lapnak konkurenciát.
Összetéveszthetetlen hangja és karizmatikus színpadi jelenléte hamar minden idők egyik legkarakteresebb frontemberévé avatta. Ennek ellenére nem elégedett meg pusztán az énekesi szereppel. Ha ugyanis egy zenekarban több kreatív agy és énekes-dalszerző is összejön, előbb-utóbb elkerülhetetlen a konfliktus, vagy legalábbis a szerzői ambíciók felerősödése.
Így történt ez a DM-ben is, amikor Gahan hiányolni kezdte a kísérletezőkedvet az Exciter című lemezük készítésekor. Ezért elmondása szerint azzal az ultimátummal állt elő, hogy a következő album dalainak felét ő akarja írni, különben nem marad a zenekarban. És bár a legjobb DM-dalokat kétségtelenül a zseniális Martin Gore-nak köszönhetjük (és hál’ Istennek gyakran hallhatjuk a hangját is), kompromisszumként Dave három szerzeménye is felkerült a 2005-ös Playing The Angelre, köztük az egyébként elég jól sikeredett Suffer Well és Nothing’s Impossible. Sőt, azóta sem jelent meg DM-album Gahan-dal nélkül – mondjuk számomra ezek az újabb lemezek sajnos már nem meghatározóak, de ettől függetlenül értekelem, hogy még mindig rendületlenül alkotnak.
Egy 2015-ös interjúban az énekes így mesélt kettejük munkakapcsolatáról: „Nagyon is tisztában vagyunk azzal, hogy a zenénk mennyire megérinti az embereket. Látjuk a koncerteken, és érezzük a színpadon. De azt hiszem, ez a dolog még mindig megvan Martin és köztem. Még mindig két ember vagyunk, akiket összehoz a zene, ugyanakkor mindig is nagyon önállóak voltunk – zeneileg is. De többek közt ez teszi érdekessé a Depeche Mode-ot. A kettőnk közti rivalizálás, azt hiszem.”
Szólóban is a 2000-es évek elején kezdett el próbálkozni: én bírtam a 2003-as első önálló lemezét, a nem túl nagy port kavart Paper Monsterst (talán emlékeztek a Dirty Sticky Floors című dalára), amivel az Arénában is fellépett. Egyébként előre kitaláltam, hogy a Hidden Houses-zal fog indítani (ami szerintem a lemez egyik legjobb dala) – és így is lett.
Melyik a kedvenc saját dala?
Arra a kérdésre, hogy melyik a legjobb dal, amit valaha rögzített, 2015-ben azt válaszolta a Guardiannek:„A Depeche Mode esetében mindig a Condemnation ugrik be a Songs of Faith and Devotionről, csak mert igazi fordulópont volt számomra. (…) Abban a dalban találtam meg a saját hangomat”. (Vicces, hogy pont ez az egyetlen olyan DM-dal, amit valami miatt nem szeretek. De hát ilyen az élet. – a szerk.)
Ugyanitt elárulta, hogy fogalma sincs, milyen dalok szerepelnek jelenleg a sikerlistákon, és leginkább a lányának köszönhetően hall ezt-azt. „Legutóbb az új Lana Del Rey-lemezt hallgatta rongyosra, az tetszett” – mesélte. Mostanában egyébként több más formációban is hallhattuk énekesként, például a Soulsaversben.
A nagy túlélő: négyszer volt életveszélyben
Dave-re valaki nagyon vigyáz odafent, ugyanis heroinfüggőként annak idején többször hozták vissza a halálból. Ennek eredményeként kapta legdurvább éveiben, a kilencvenes évek elején „A Macska” becenevet a Los Angeles-i mentősöktől. 1993 őszén például egy New Orleans-i koncert közben kapott szívrohamot a drog miatt, 1995 nyarán felvágta az ereit, 1996 tavaszán pedig túladagolás miatt két percre leállt a szíve – elmondása szerint ekkor testen kívüli élményben volt része. Az alábbi 1993-as koncertfelvételen belepillanthatunk, milyen állapotban is volt akkortájt. A sors fintora, hogy az egyik legjobb DM-lemez éppen az abban az évben megjelent Songs of Faith and Devotion, amelynek a készítésekor mindannyian meglehetősen szét voltak csúszva.
Szerencsére ezután észhez tért, és rehabra vonult. Azóta példásan tartja magát, de a tiszta életmód ellenére is akadtak további egészségügyi problémái. 2009-ben, a Tour of the Universe turnén rosszul lett egy koncert előtt, és komoly gyomorpanaszokkal szállították kórházba: rosszindulatú daganatot találtak a húgyhólyagjában, amit szerencsésen eltávolítottak. „Egy ideig eléggé önpusztító életmódot folytattam, aztán felhagytam vele. Az utóbbi 20 évben elég szerencsés voltam. Úgy érzem magam, mint aki lassan józanodik”. Azért hozzátette: így utólag semmit sem csinálna másképp, hiszen ez az élete.
Három a magyar (izé, angol) igazság
A magánéletben is sokáig kereste a helyét: jelenleg harmadik, a filmszakmában tevékenykedő feleségével, Jennifer Sklias színésznő-íróval él New Yorkban. Egy lányuk született, aki most lesz 21 éves – Stella Rose is kacérkodik az énekléssel, sőt ő készítette az apja Soulsaversszel közös Angels & Ghosts című albumának borítóképét -, illetve Jennifernek és Dave-nek is van egy-egy fia egy korábbi házasságból. Felesége fiát Dave 2010-ben adoptálta. Három feleség, három gyerek. Úgy tűnik, nála ez jött be. Egy-két nullával toldjuk ezt meg, azzal kiegyezek, ha még 300 évig él – a 9 életbe végülis belefér.
És ha már 58 éves, összegyűjtöttem a kedvenc 58 dalomat a Depeche Mode-tól (egy szólódallal megtoldva). A válogatáskor rá kellett jönnöm, hogy még mindig ugyanúgy lenyűgöznek, mint 20 éve. Akárcsak a koncertjeik, ahol minden egyes alkalommal egy semmihez sem fogható közösség részének érezhetem magam, és ahol Dave arcát és közel 60 éves létére még mindig kisfiús mosolyát öröm nézni. Mert még most is őszintén élvezi, amit csinál. Ez az ősszel kijött Spirits in the Forest című DM-dokumentumfilmből is kiderül, pedig a film elsősorban a rajongók szemszögéből vizsgálja a zenekar jelentőségét. Egyszer mindenképp érdemes megnézni, itt írtam róla.
Isten éltesse sokáig!
58 kedvencem a DM-től
Így is lemaradt néhány, de a szám most szimbolikus 🙂 Enjoy!
Tetszett? Akkor kövesd a Facebook- és Instagram-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről! A Spotifyon is érdemes velem tartanod: itt találod tematikus playlistjeimet és az interjúalanyaim kedvenc zenéit.