Már a csapból is ez folyik, ennek ellenére nem lehet eléggé hangsúlyozni: a legjobb, amit most tehetsz, hogy otthon maradsz. Persze teljesen természetes, ha hiányzik már egy jó buli vagy koncert, és alig várod, hogy kitombolhasd magad a járvány lecsengése után. Az érthető hiány enyhítésére összegyűjtöttem néhány klipet, ahol az emberek szemérmetlenül közel mennek egymáshoz, büntetlenül tömegbe verődnek, urambocsá’ táncolnak – és még élvezik is!
Kylie Minogue: Slow
Az első videó, ami beugrott, Kylie Minogue 2003-as Slow című dalának klipje: makulátlan testű táncosok az usziban múlatják az időt, miközben egymáshoz indokolatlanul közel leterített törülközőkön fekve táncolnak. Ezt nyugodtan kipróbálhatod otthon is (egyedül vagy kettesben) egy polifoamon vagy éppen a kanapén. A kádban csak óvatosan! A Slow cím pedig remekül rímel a karanténban lelassult életre, és arra, hogy élvezzük ki a megváltozott helyzet előnyeit – már ha találtunk ilyeneket. Mert vannak neki, télleg! A videót a barcelonai Piscina Municipal de Montjuïc egyik medencéjének partján forgatták – az uszoda fontos helyszíne volt az 1992-es olimpiának. Kylie 2012-ben ezt a dalát nevezte meg a kedvenc saját számaként. Lesz még nyár, gyerekek!
Grease: We Go Together
De még mielőtt bealudnál, gyorsan itt egy igazi klasszikus, a Grease pörgős zárójelenete, ahol egy zsúfolt vidámparkban örömködnek a szereplők, mert vége az évnek, Danny és Sandy újra összejöttek, Rizzo pedig mégsem terhes. Én ettől minden giccsessége ellenére valahogy mindig elérzékenyülök – és bár alapjáraton messziről elkerülöm a hasonló lakossági rendezvényeket, esküszöm, most még egy vattacukrot is hajlandó lennék betolni, pedig nem is szeretem.
Britney Spears: I’m A Slave 4 U
Izzadt testek és fülledt erotika – a jelenlegi járványhelyzetben ez maga a fertő! Britney Spears annak idején – egészen pontosan 2001-ben – hatásos módon ezzel a videóval lépett ki a cuki szűz szomszédlány szerepéből. A dalt egyébként nagyon bírtam, talán amiatt is, mert határozottan érezhető rajta, hogy a The Neptunes tagjai, azaz Chad Hugo és Pharrell Williams írták. A számot eredetileg Janet Jacksonnak szánták, ebben az időszakban pedig több kritikus is megjegyezte, hogy Britney sokkal inkább Janet Jackson nyomdokaiban jár, mint Madonnáéban, sőt Prince hatását sem tagadhatta le. A 2001-es MTV Video Music Awardson ezt a dalt adta elő egy élő pitonnal a nyakában – kapott is érte rendesen az állatvédőktől.
Christina Aguilera: Dirrty
Vicces, hogy ez a videó Britneytől függetlenül jutott eszembe az izzadt-mocskos tömegjelenetei miatt – mert mint utóbb kiderült, anno mindenki a Slave 4 U-hoz hasonlította, egyébként jogosan. (Megjegyzés: a mai napig felröhögök, amikor eszembe jut, hogy annak idején itthon sokan csak Agulériának ejtették Christina Aguilera vezetéknevét, és azóta is mindig ez jön a számra először.) A riválisához képest (is) kétségtelenül sokkal elismerésreméltóbb hangi adottságokkal megáldott énekesnőt sokan azzal vádolták, hogy csak Britneyt utánozta (neki ez volt az imidzsváltó klipje), és az ő próbálkozása sokkal közönségesebb – de hát mit is várunk egy Dirrty című daltól? Erről jut eszembe: ugye megmostad a kezed?
Kenny Loggins: Footloose
A karantén ideje alatt különösen ajánlott jó zenés filmeket nézni, az egyik ilyen személyes kedvencem a Footloose (a magyar címe végtelenül kínos: Gumiláb). Az alapsztori egy kicsit hajaz is a jelenlegi helyzetre, csak épp itt nem kimenni nem lehet, hanem táncolni és rockzenét hallgatni. Bár Kevin Bacon gyakran negatív figurákat alakít, ebben a filmben szerethető rosszfiúként hódít, ráadásul tök jól nyomja a koreográfiákat – és bár a filmből ez nem derül ki, Bacon énekesnek sem utolsó. A szerepet egyébként Tom Cruise-nak és Rob Lowe-nak is felajánlották. A filmet záró bulitól már-már visszajön az ember életkedve:
Bruce Springsteen: Dancing In the Dark
Gondolom, nem csak nekem hiányoznak egyre jobban a koncertek. Nem mintha bírnám a tömeget – ahogy mondani szoktam, öreg vagyok én már ehhez, amúgy sem kedvelem túlzottan, ha idegenek az arcomba másznak vagy hozzám érnek egy bulin –, de azért mégiscsak bevállalnám újra, amint lehet. Az élő koncertes klipek közül most a főnöké mellett döntöttem, mert egyrészt már önmagában jó nézni, amit a színpadon művel, a dal szövege pedig a karanténhelyzethez hasonló érzésekről szól – a csávó unja az életét, és őrülten vágyik rá, hogy végre történjen valami. Na meg a sok ember, akik közül Springsteen az akkor még ismeretlen és szemtelenül fiatal Courtney Coxot, azaz a Jóbarátok későbbi Monicáját hívja fel a színpadra egy fordulóra (03:18-nál).
The Verve: Bitter Sweet Symphony
Ha már social distancing és 1,5-2 méteres ajánlott távolság, nem maradhat ki ez a megunhatatlan Verve-videó sem, amiben az énekes, Richard Aschcroft faarccal sétál Londonban, és mindenkinek érzéketlenül nekimegy, aki nem lép el előle. Walter A. Stern rendezése a Massive Attack hasonló koncepciójú Unfinished Sympathy-klipje előtt tiszteleg. Bármikor hatalmas bunkóság lenne, amit a frontember művel (hozzátéve, hogy az emberek sokszor tényleg nem figyelnek egymásra, és ha te nem helyezkednél, szó nélkül neked mennének), de a mai viszonylatban egyenesen szentségtörés. A dal a Kegyetlen játékok című film soundtrackjén is szerepel, és a zenetörténet egyik legszomorúbb szerzői jogi pere is ehhez köthető – erről itt olvashatsz bővebben.
Michael Jackson: Black or White
Itt aztán van minden, mint a búcsúban: Michael Jackson rasszizmusellenes dalában és klipjében – amit a Thrillert is jegyző John Landis rendezett – a profi videókészítés eszközeinek teljes arzenálját felvonultatja. Filmsztárok (pl. Macaulay Culkin és George Wendt), rengeteg táncos – afrikai, indián, thai, indiai stb. –, tömegjelenetek és monumentális díszletek szinte határok nélkül. Talán kevesen emlékeznek, de a vágatlan verzió végét – amikor az énekes ablakokat tör és autót rongál – cenzúrázták, mert túl agresszívnak találták. (Egyébként rasszista feliratok és horogkereszt voltak az üvegfelületeken, de ezeket is eltüntették utólag.) A teljes verzió alább:
Robert Palmer: Addicted to Love (Jelenet a Cocktailból)
A tömött kocsmák sokunk életéből hiányoznak mostanság, és bár senki sem szeret türelmetlenül várakozni a pultnál, azért egy rögtönzött időutazással szívesen visszamennék a Cocktail alábbi jelenetébe, ahol Tom Cruise az Addicted to Love-ot ordítva keveri a koktélokat. A dal ikonikus klipjéről itt írtam bővebben.
Bill Medley & Jennifer Warnes: (I’ve Had) The Time of My Life
Megint csak egy zárójelenet, de hát mit tegyünk, ha egy valamirevaló zenés filmben mindig itt csúcsosodnak ki a dolgok? A Dirty Dancinget bárhol, bármikor képes vagyok újranézni, az utolsó képkockák láttán pedig legutóbb elementáris erővel rohant meg a felismerés, hogy régenmindenjobbvolt, ami ezekben a hetekben csak még hatványozottabban jelentkezik. Ebben a buliban aztán minden korosztály jól érzi magát a szexi húszastól a nyugdíjasig, Patrick Swayze-t pedig a karantén végéig elnézegetném. A dalról most csak annyit, hogy Oscart, Golden Globe-ot és Grammyt is nyert. És persze ne feledjük: „Babyt senki sem ültetheti a sarokba!”
Barney Stinson: Nothing Suits Me Like a Suit
Végül, de nem utolsósorban nem maradhat ki a How I Met Your Mother (Így jártam anyátokkal) című sorozat 100. részének ominózus álomjelenete, ahol az öltönymániás nőcsábász Barney (Neil Patrick Harris) kedvenc ruhadarabját dicsőíti egy Broadway-musical stílusában. Mostanában amúgy sincs túl sok lehetőségünk csiniben tolni, maximum deréktól felfelé, ha online meetingünk van. A jelenet 65 táncos és egy 50 fős zenekar közreműködésével készült, a koreográfiát a Glee stábjával is dolgozó Zach Woodle készítette, a dalt pedig Emmyre is jelölték.
Tetszett? Akkor kövesd a Facebook- és Instagram-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről! A Spotifyon is érdemes velem tartanod: itt találod tematikus playlistjeimet és az interjúalanyaim kedvenc zenéit.