Tűpontosan profi és mégis végtelenül laza. Röviden így lehetne leírni az augusztusi bécsi Justin Timberlake-bulit. Egyértelműen életem egyik legjobb koncertjén vagyok túl, ami a felvezető DJ-től az utolsó pillanatig vitt magával. Ha szofisztikált akarok lenni, világszínvonal, ha kevésbé: ez a Jusztin gyerek nagyon odatette. 

Kétféle reakcióval találkoztam, amikor az ismerőseim megtudták, hogy ott leszek a bécsi Justin Timberlake-koncerten. Az egyik a – valószínűleg az *NSYNC-es múltjára visszavezethető – kötelező gúnyos fanyalgás volt:Tényleg? Hát, jó neked”. A másik csapat viszont rajongott az ötletért, néhányan majdnem el is jöttek, de végül a borsos jegyár miatt visszakoztak. Egyébként egészen a koncertig én is jó néhányszor megbántam – és megéreztem – a kiadást (mit csináljak, másnak a cigi, nekem meg a zene a szenvedélyem), de legalább megtaláltam az egyik legjobb konstrukciót. Két részletben vettem meg a jegyet a koncertutazásokat szervező Todin keresztül – durva, mi, már koncertjegyre is van részletfizetés – , akik komplett jegy + utazás csomagot árulnak, így nem nekem kellett bajlódnom a macerás és kétesélyes belépővadászattal. Az külön vicces volt, hogy tök véletlenül ismerőssel is találkoztam a szervezett buszúton, de mint kiderült, általában azok is pillanatok alatt találnak itt rokonlelkeket, akik egyedül vágnak neki egy-egy külföldi koncertnek. (Arról, hogy miért érdemes egyedül is koncertre járni, itt írtam bővebben.)

R. E. S. P. E. C. T.

Jó pont, hogy ezúttal nem volt kiemelt állóhely (kivéve a középen található VIP-bárt), és egy hosszú kifutó szelte át a teljes küzdőteret. Ráadásul a Stadthalle lehetőségeihez mérten egészen családias volt a hangulat – na nem a létszámot tekintve, mert telt ház volt, nem is akármilyen. Ahogy az lenni szokott, itt is kétórányi felvezetéssel húzták az időt, viszont még életemben nem láttam olyan profi bemelegítést, mint amit Freestyle Steve – Timbaland és Justin Timberlake hivatalos DJ-je – lenyomott. Egyrészt olyan pörgős R&B- és hiphop-dalokat játszott, amiket a 20-as és 40-es évei között járó közönség kívülről fújt (a Billie Jeantől a Hot In Herre-en át a We Found Love-ig), sőt, a néhány nappal azelőtt meghalt Aretha Franklin előtt is tisztelgett a Respecttel, amit az egész aréna teli torokból énekelt.

DJ Freestyle Steve

DJ Freestyle Steve (Fotó innen: showcasepr.com)

Mondjuk a dal üzenetével némileg épp ellentétes módon a DJ versenyt hirdetett: két barát(nő) bejuthatott a VIP-szektorba, és a koncert után Justinnal afterpartizhatott, ha kellően lelkesen (?) táncolt. Két forrónacis lány vitte a prímet a kilátón, akik – nem kis derültséget keltve – minden lehetséges eszközt bevetettek, és betwerkelték magukat a tutiba (most ne menjünk bele, hogy ez az egész mennyire volt szexista), de a DJ sportszerűségét jól  mutatja, hogy végül a kevésbé szemérmetlen párost is bejuttatta.

Műfák és Depeche Mode-póló

Az egyszálgitáros előzenekar Bazzi után – akit leginkább Justin Timberlake és Ed Sheeran keverékeként lehetne leírni -, végre Justin következett, aki a várakozásaimnak megfelelően a Filthy-vel indított. Kb. 10 zenésszel és 6 táncossal lépett színpadra (ők összefoglaló néven a Tennessee Kids): egész este olyanok voltak, mint egy baráti társaság, akik azért jöttek, hogy egy nagyot bulizzanak. Az már az első dalnál kiderült, hogy lesz itt komoly koreográfia, és egyből végigsöpörtek az egész kifutón, hogy mindenki kapjon belőlük egy kicsit.

Justin Timberlake

Oly távol vagy tőle, és mégis közel (Saját fotó / ©Kelemen Éva)

Mivel a Man of the Woods albumot az énekes családja és memphisi gyökerei ihlették, az egész este egyfajta szabadtéri buli hatását keltette műfákkal, vetített erdővel és kantáros nadrágokkal. Justin a koncert második felében kockás flanelinget húzott (van is egy Flannel című dal a lemezen), alóla pedig egy Depeche Mode-póló villant ki időnként, amiért részemről külön piros pont jár. Az új album dalai (Man of the Woods, Say Something, Midnight Summer Jam, Supplies) mellett természetesen nem maradtak el a legnagyobb slágerei sem, köztük a Rock Your Body, a Cry Me a River, a Señorita, a LoveStoned, a What Goes Around… Comes Around, a SexyBack, a Mirrors vagy a Like I Love You, amiket a színpad és a kifutó között ingázva prezentáltak. Alább egy kis ízelítő az Insta-oldalamról, ahol még több videót találsz a koncertről.

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

Music & Me (@musicandmehu) által megosztott bejegyzés,


Néha a zenészek jöttek előre, néha pedig a táncosok töltötték meg a kifutót, hogy a közönséggel kölcsönösen olvadjanak el egymástól. Mintha csak tényleg azt akarták volna érzékeltetni, hogy az arénában mindenki a csapat része, és most egy nagy tábortűz körül megy a közös italozgatás. Ezt erősítendő egyébként konkrétan tábortüzet gyújtottak a kifutón, miközben pokrócba bugyolált táncoslányok és -fiúk évődtek egymással a kivetített csillagok alatt. Azon sem csodálkoztam volna, ha ennek eredményeként a Stadthalle tűzjelzői bekapcsolnak, és az egész közönség elázik – mint egy spontán nyári záporban. Bevallom, a pokrócozást és az ezalatt levetített, idegenek szerelmi vallomásait felvonultató kisfilmet némileg túlzásnak éreztem, de azért elég jól nézett ki, amikor a közönség világító telefonjai szolgáltatták a csillagfényt az Until the End of Time című dalhoz. (Az erről készült videómat ide kattintva tudod megnézni.) 

Justin Timberlake

Csillagok és tábortűz az arénában / Until The End of Time (Saját fotó / ©Kelemen Éva)

A látvány végig csillagos ötös volt, a préri és a csillagok sosem mentek az élmény rovására, valamelyik kivetítőn mindig lehetett látni az énekest is, így a távolabb ülőknek sem lehetett oka panaszra. Vizualitás szempontjából külön kiemelném Justin szólótáncát, amit – talán a Rock Your Bodyra – lézercsóváktól övezve nyomott le egy világító mikrofonállvánnyal (vagy egy annak látszó tárggyal).

Talán a tűpontos timing teszi, talán Justin nem volt olyan hangulatban, de nem igazán kommunikált szóban a közönséggel, maximum egy-egyWas ist los, Vienna?”-ra telt tőle. Ettől függetlenül hihetetlenül laza volt végig, a koncert egy pontján például a teljes csapatnak tálcán hozta a felest. Az ideális főnök. Azt pedig senki nem vetheti a szemére, hogy nem tett meg minden tőle telhetőt: a hihetetlen hőségben a közönség is majd’ megdöglött (talán a túlterheltség miatt spóroltak a légkondival), úgyhogy el lehet képzelni, hogy a fellépők mit érezhettek odafent. A Justinról patakokban folyó vízből egy-egy hirtelen mozdulatnak köszönhetően jól láthatóan a közönség egy része is kapott – mondjuk nem bánták. Az estét pedig mi más is zárhatta volna, mint a legutóbbi gigasláger, a Can’t Stop the Feeling.

Akárki akármit is mond, Justin Timberlake ma az egyik legprofibb előadó, aki ugyan nem sikít önkívületben a földön fetrengve, mint a fiatal Prince, és időnként előfordult, hogy félplaybackelt, hogy több energiája maradjon a táncra,  viszont a show minden percében lekötött. Egy biztos: egy ilyen élményért megéri hosszú órákat utazni és akár egy egyszerűbb fapados hosszú hétvége árát kiperkálni – még ha eleinte nem is tűnik kifizetődőnek.

***

Tetszett? Akkor kövesd a Facebook-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről!

Ezeket olvastad már?

58 éves lett Dave Gahan, a Depeche Mode szexi félistene – nekem legalábbis mindig az marad. Te jó...

A címben olvasható kérdést Brian Littrell, a Backstreet Boys énekese tette fel a csapatról készült...

Éppen 37 éve, 1982. május 8-án vette át az első helyet Vangelis Chariots of Fire (Tűzszekerek) című...