Van, aki nem is sejti, hogy a kilencvenes évek több emlékezetes slágerében is Kozma Orsi hangjára tátogtak az előadók, de szerencsére hamar kilépett a reflektorfénybe. Az ország egyik legkarakteresebb női hangjának a Jazz+Az és a Cotton Club Singers hozta meg a sikert, azóta pedig szólóban és jazzkvartettjével járja az országot. Kinek a poszterét puszilgatta gyerekként, mit mondott neki Mohamed Fatima, amitől azóta is boldog, és miért volt csalódott egyik legnagyobb ikonja koncertjén? INTERJÚ ÉS VÁLOGATÁSKAZETTA.
Melyik dal ragadt bele utoljára a füledbe?
Két ilyen is van, az egyik a Lemon a N.E.R.D nemrég megjelent új albumáról. Nagyon sajátos és kísérletező. A másik pedig a The Carterstől, azaz Beyoncétól és kedves férjétől az Apeshit. Eleinte nem tetszett annyira, inkább zavarónak éreztem, aztán újra meghallgattam a videoklippel együtt, és rájöttem, hogy úristen, ez valami zseniális. Igazából a férjemnek (Benedek Tamás dobos – a szerk.) köszönhetem, hogy nyitottam a hiphop felé, mert ő nagyon kedveli a műfajt, és az összes előadót ismeri – többek közt az Animal Cannibalsben is dobol.
Milyen gyakran és milyen formátumban hallgatsz zenét?
Általában a telefonomon, és az autóban is mindig szól a rádió. Néha pedig előkotrok egy-egy CD-t, ha nosztalgiázni támad kedvem. 8 éve kaptunk a NEO-tól egy lemezjátszót nászajándékba (Orsi férje a NEO-ban is játszik – a szerk.), az édesanyámnak pedig van egy jó kis lemezgyűjteménye, aminek egy részét megörököltem, és az apósoméktól is kaptunk pár lemezt.Az egyik legkedvesebb Barbra Streisandtól a Memories, ő az egyik nagy példaképem, illetve gyerekkorom egyik meghatározó zenei élménye. Anyukám annak idején rongyosra hallgatta azt a lemezt.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Több műfajban is otthonosan mozogsz a jazztől a popig. A szüleid révén sokféle zenével találkoztál?
Az anyukám nagy zenerajongó, ő sokféle zenét hallgatott a klasszikus zenétől a rockig. Beatles, Bruce Springsteen, emlékszem, Julio Iglesias is ott volt a lemezek között. (nevet) Lehet, hogy tudat alatt ez is hatással volt rám. A nagymamám vette észre, hogy jó a hallásom, és ő próbált a zene felé terelgetni. Többek között neki köszönhetem azt is, hogy eljutottam a Magyar Rádió Gyermekkórusának a felvételijére, és általános iskolásként nagyon szép éveket töltöttem ott.
A szülők, nagyszülők forszírozták ezt a vonalat, vagy te éreztél magadban késztetést?
Nem erőltettek semmit. Emlékszem, hogy egy körfolyosós bérházban laktunk az I. kerületben, és mindig tárva-nyitva voltak az ablakok. Egyszer énekelgettem, és a házmester néni felszólt, hogy „milyen szép csilingelő hangja van a kislánynak”. Nem volt nyomás rajtam, sőt később, amikor előálltam azzal, hogy színésznő akarok lenni, határozottan ellenezték, és óvtak ettől a világtól.
Mégis belevágtál. Jelentkeztél a színművészetire is?
Igen, kétszer. Talán azért is próbáltam meg, mert makacs voltam. Korábban vers- és prózamondó versenyeken is indultam, valahogy megragadtak bennem a versek: vonzott a sikerélmény, élveztem, ha szerepelhettem. Otthon volt a nagymamámnak egy kis sámlija, amire felálltam, és azt képzeltem, hogy az a színpad. Nem is gondolkodtam másban, azt éreztem, hogy nekem a színpadhoz valahogy közöm lesz.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Volt olyan meghatározó színházi élményed, ami hozzájárult a döntésedhez?
Megint csak a nagymamámhoz tudok visszakanyarodni, mert ő nagyon szerette a művészetet, tele volt a lakása könyvekkel. Volt, hogy a fekete-fehér tévén megnéztünk egy-egy színházi előadást. A régmúltból annyira nem maradt meg ilyen meghatározó színházi élményem, inkább gimnazista koromból. Amikor Bodó Viktor még csak bontogatta a szárnyait, valahogy összeakadtunk – talán Kőbányán, a művházban látott szerepelni –, és megkérdezte, hogy nincs-e kedvem az akkor formálódó színjátszó köréhez csatlakozni. Akkortájt mutatták be a Valahol Európában című musicalt, és együtt néztük meg egy barátjával a karzatról. Évát Tunyogi Bernadett alakította, nagyon bírom, ahogy énekel. Milyen a sors, nem is gondoltam, hogy egyszer ugyanezt a szerepet fogom énekelni Budapesten és Székesfehérváron.
Emlékszel a pillanatra, amikor eldöntötted, hogy a színészet helyett inkább az énekesi pályát választod? Az éneklést akartad jobban, vagy egyszerűen így alakult?
Érdekes, sokan azt mondják, hogy nagyon tudatosnak látszik a pályám, pedig nagyon sokszor a megérzéseimre hallgattam, vagy csak sodródtam, és jókor voltam jó helyen. A színészetet is egy ajándéknak fogtam fel, mázlista voltam, hogy bekerültem a Toldy Mária Musical Stúdióba, ahol a Fame című musicalben is játszhattam.Ott látott meg például Dés László, és ennek köszönhetően hívtak el a Valahol Európában castingjára, ahol kiválasztottak, és egy évig helyettesíthettem Tunyogi Bernadettet Éva szerepében.A színházi munkák mellett kezdtem el vokálozni, például a Kimnowakban Czerovszky Henriettel, aztán Heni vitt magával mindig ide-oda. Többek közt A dzsungel könyve hangfelvételének a vokáljait is mi csináltuk, de rengeteg más előadó lemezén és koncertjén is közreműködtünk.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Ha már Henit említetted, úgy tudom, vele és Keresztes Ildikóval felváltva kölcsönöztétek a hangotokat a kilencvenes évek több népszerű együttesének, például a 4F Club és az UFO dalaiban is a ti hangotokat lehet hallani. Keresztes Ildikó jó tapasztalatként és gyakorlatszerzésként értékelte azt az időszakot. Te hogy tekintesz vissza arra a periódusra?
Abszolút osztom Ildi véleményét. Vokalistafejjel akkor úgy gondolkodtam, hogy ez egy munka, illetve egy jó lehetőség. Igyekeztem nagyon jól megcsinálni, hogy elégedettek legyenek, és hozzon más feladatokat is. Igazából annyira nem érdekelt, hogy erre valaki rátátog vagy sem. Egyszer talán meg is kerestek, hogy nem adnám-e az arcomat a dalokhoz, és azt hiszem, inkább nem akartam. Egy nagyon jó tanulóidőszak volt: megtanultam, hogyan kell stúdióban dolgozni, megismertem rengeteg hangmérnököt, iszonyú jókat röhögtünk, ezek a kapcsolatok a mai napig megvannak. A tanulás és kapcsolatépítés mellett pedig nem mellesleg nagyon jó pénzt lehetett vele keresni, ebből tartottam el magam. Szakmai berkekben azért mindenki tudta, hogy ezeket a számokat mi énekeljük. Amikor meghallottam a rádióban egy-egy ilyen dalt, büszke voltam.
Ahogy említetted, a férjed is zenész, és van két kislányotok. Még a gyerekdalok mennek otthon, vagy már közös kedvenceket is hallgattok?
A lányaim nagy kedvence most Dua Lipa (nevet), a Calvin Harrisszel közös dalát, a One Kiss-t sokszor le kell játszanunk, meg Michael Jacksont is nagyon szeretik, de hát nekem is gyerekkorom egyik meghatározó alakja volt. Emlékszem, hogy a Pop Expressz különböző lapszámaiból össze lehetett rakni egy hatalmas Jacko-posztert – az volt az egyik fő ereklyém, anyukámékat teljesen kikészítettem, mert állandóan azt puszilgattam. (nevet) Szerelmes voltam belé, bevonultam a szobámba, és a Badet meg a Thrillert agyonhallgattam a walkmanemen. Pont valamelyik nap jutott eszembe, hogy évekkel később,a Jazz+Az idején összefutottam Mohamed Fatimával, és mondta, hogy lemezen és koncerten is olyan a hangom, mint a kis Michael Jacksonnak. Annyira boldog voltam, ennél nagyobb bókot nem is kaphattam volna!
Fotó: Rozgonyi Zsófia
És kik voltak még Michael Jackson mellett a faladon?
Csak ő volt, aztán gimiben jött a metálos korszak. A barátnőim ugyanis metált és glam rockot hallgattak, például Europe-ot, Mötley Crüe-t meg Bon Jovit, úgyhogy én is követtem a példájukat műmetálosként. (nevet) Lázadni viszont annyira nem mertem, inkább visszahúzódó kislány voltam.
Diszkóba vagy koncertekre jártál szívesebben?
Az az igazság, hogy akkoriban még nem nagyon jártam el sehova. Nagyon szigorúan is neveltek, meg félénk voltam, nem igazán mertem elmenni bulizni, nem annyira izgatott a dolog. Én elég későn, gimi után csaptam bele a lecsóba, de akkor eléggé. (nevet)
Mostanában milyen gyakran jutsz el – nem saját – koncertekre?
Hát, nagyon szeretnék nem csak a saját koncertjeimre járni. (nevet) Az utolsó igazán nagy koncertélményem a szigetes Prince és a Nine Inch Nails volt. Az utóbbit pont Szakos Krisztiánnal (Zenész, dalszerző, producer – a szerk.) néztük meg, mindketten hatalmas rajongók vagyunk, és többek közt ez is volt az a közös nevező, ami szakmailag összehozott minket. Az első három szólólemezemnek ő a szülőatyja, és ezek a hatások eléggé érződnek is az elektronikus alapokban.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Melyik volt életed koncertje hallgatóként?
Az említett kettő mellett például Dee Dee Bridgewater a Müpában, vagy a New York Voices, akiket külföldön hallottam élőben. Mondhatnám Michael Jackson népstadionos koncertjét is, de sajnos erősen meg volt támogatva playbackkel. Az is szomorú, hogy nem volt teltház – nagyon drágák voltak a jegyek –, úgyhogy kicsit csalódott voltam.
Egy interjúban azt mondtad, hogy ahogy telik az idő, különböző hatások érnek, amivel a saját hangod is mindig változik egy kicsit. Ha egy előadót kellene mondanod, aki a legnagyobb hatással volt rád ebből a szempontból, kit mondanál?
Björköt. Még gimiben, talán matekóra alatt mutatta meg a padtársam a kazettáját, és teljesen eldobtam az agyam a csajtól, hogy mennyire bátor, markáns, hogy mennyire nyers őserő van benne, és milyen kifejezően, érzelemgazdagon énekel. Imádom a hangszereléseit, előtte még sosem hallottam ilyet. A másik pedig Gwen Stefani, különös tekintettel a No Doubt Don’t Speak című számára.
Ha bárkinek eljuthatnál a koncertjére, aki valaha alkotott a zenetörténetben, kit választanál?
Björkön például még nem voltam, de Barbra Streisandot is megnézném. Azok közül pedig, akik már nem élnek, George Michaelra mennék el, őt sajnos elszalasztottam.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Találkozások címmel elég komoly vendéggárdával adsz nagykoncertet a Müpában szeptember 16-án. Mennyire volt nehéz kiválogatni az este dalait, és mi a koncepció?
A keretet a négy szólólemezem számomra legfontosabb dalai alkotják, és egy kis időutazásra viszem a hallgatókat. Azokat az embereket hívtam meg vendégnek, akik fontos állomásai voltak az életemnek: ott lesz például Dés László, Novák Péter, vagy éppen a Cotton Club Singers tagjai és a Jazz+Az énekesnői. Nagyon sokan vannak még, akik fontosak számomra, de az idő rövidsége és egyéb okok miatt sajnos nem tudtam mindenkit elhívni. De hátha lesz egy Találkozások 2. és 3., vagy egy turné, és akkor beleférhet Tereskova vagy az eat me! zenekar is. (nevet)
Lesz jó pár meglepetés, például a Jazz+Az-os lányokkal nem a megszokott hangzással adunk elő dalokat, de nem akarom lelőni a poént. A Cotton Club Singers esetében is érdekességekre lehet számítani, mert nem a szokványos felállásban éneklünk, három nő és egy férfi lesz a színpadon: Fehér Gábor, Szűcs Gabi, Zsédenyi Adrienn és jómagam.Novák Péter vendégszereplésével pedig egy régi álmom válik valóra, régóta szerettem volna, hogy elénekeljünk együtt egy Rolling Stones-dalt, a másik pedig a Kimnowak Gyémántja lesz. Dés Lászlóval pedig kicsit a színházi múltamban kalandozunk, és olyan számokat válogattunk össze, amiket nagyon régen énekeltem, és olyan is lesz, amit még egyáltalán nem hallhattak tőlem.
Van olyan dalod, ami egyetlen szólókoncerteden sem maradhat ki, és most is elhangzik?
A Holnapot, ami az Egy szó című első szólólemezen jelent meg, mindig eléneklem, és a Kozma Orsi Quartettel is átvettük a repertoárba – jazzesítve még egy plusz jelentést kapott. Amit pedig már nagyon régen énekeltem, és most újra elővettük, a második lemezem címadó dala,az Igazi szerep.
Már biztos többen feltették neked a kérdést, és kicsit közhelyes is, de annyira adja magát: számodra mi az igazi szerep?
Ha nagyon giccses akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy az anyaság. (nevet) De azt gondolom, az igazi szerep az, hogy önmagam tudok lenni, és azt csinálhatom, amit szeretek. Hogy sosem kellett megalkudnom.
A férjed gyakran kísér dobon. Milyen érzés, amikor együtt álltok a színpadon?
Érdekes, engem egyáltalán nem zavar. (nevet) Mondjuk elég ritkán tudunk együtt zenélni, legutóbb az Animal Cannibals parkos koncertjén volt rá alkalom. Engem megnyugtat, hogy ott van, és sokkal bátrabban megyek hátra hülyülni a dobokhoz, de ilyenkor elsősorban zenésztársként kezelem.
Melyik a kedvenc saját dalod?
A Holnap, az újak közül pedig a 7NYÁR és a Porcelán.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Dalszerzőként melyikre vagy a legbüszkébb?
Sajnos nem sok dalt szereztem, de a második lemezemen van egy Altatócska című szám, Krisztián is büszke volt rám, hogy milyen jó kis dal lett.
Ha már altatócska: otthon szoktál a lányoknak énekelni saját dalokat?
Inkább a lányok szokták az én dalaimat énekelni. Legutóbb például a Jazzpikniken nyomták a Ma jól vagyok-ot, és mindig az aktuális dal a kedvencük. Amikor új lemez születik, vagy éppen fellépésre készülök, mindig figyelnek, főleg Sára lányom, nagyon hamar megjegyzi a dalokat.Egyébként nem nagyon szoktam erőltetni a saját dalaimat otthon, inkább ők szokták kérni. Nem igazán szeretem magam visszahallgatni vagy visszanézni.Amikor a gyerekek a Sztárban Sztár idején kérték, hogy nézzünk vissza egy-egy produkciót, addig kimentem, hogy nézzék az apjukkal.
(Az alábbi videóban a lányok még Orsi pocakjában voltak, a doboknál férje, Benedek Tamás.)
Melyik volt a kedvenc átalakulásod a műsorban?
A Sztárban Sztár + egy kicsiben az, amikor a Mágnás Miskából adtunk elő egy részletet Ádám Botival, élveztem, hogy az elején volt egy kis színészi játék. A másik műsorban pedig az, amikor Barbra Streisand voltam, és a Woman in Love-ot énekeltem. (nevet)
Ha a világ összes zenéje megsemmisülne, és csak egy dalt menthetnél meg, melyik lenne az?
Michael Jacksontól a Human Nature.
Ha életrajzi film készülne rólad, ki játszana el, és mi lenne a főcímdala?
Hogy ki játszana el?… Fogalmam sincs. Állítólag Mel C hasonlít rám, úgyhogy ha meg tudják fizetni, és lenne kedve eljátszani, akkor miért ne. (nevet) Vagy Tompos Kátya, csak nála az a baj, hogy zöld a szeme. (nevet) A főcímzene pedig, ha a pár évvel ezelőtti énemet kérdezed, akinek még nem voltak gyerekei, Az igazi szerep lenne. De most már talán az Örökké című dalomat mondanám.
Orsi válogatáskazettája
Az énekesnő kedvenc dalai a saját válogatásában.
Tetszett? Akkor kövesd a Facebook-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről!
