Ha Egerben jár az ember, feltehetően utolsóként jut az eszébe, hogy elmenjen egy Beatles-kiállításra. Sokan maximum két-három kis szobára és néhány fotóra számítanak az Egri Road Beatles Múzeum láttán, aztán általában leesik az álluk, amikor belépnek. 2015 óta több mint 90 országból 25 ezren voltak kíváncsiak a gyűjteményre, és már én is másodszor tértem vissza – most pedig meg is írom, miért.

Mi köze Egernek a Beatleshez? Nem sok, viszont most már elmondható, hogy itt – a Hotel Korona Eger épületében – található a világ néhány Beatles-múzeumának egyike (Kelet-Közép Európában az egyetlen),hasonló ugyanis jelenleg csak Liverpoolban, Halléban, Alkmaarban és Buenos Airesben létezik. Mivel eredetileg egri vagyok, nemrég már másodszor néztem meg a kiállítást – mert bár eleinte én is szkeptikus voltam, rá kellett jönnöm, hogy ezt tényleg elég jól összerakták.

Beatles

A kissé kaotikus homlokzat – de legalább nem lehet eltéveszteni (Saját fotó)

A dologhoz hozzátartozik, hogy a nővérem már tizenévesen is rajongott értük, a közös szobánk tele volt a posztereikkel, én viszont akkor még leginkább Michael Jacksonért és a Backstreet Boysért voltam oda. Bár a Beatles legnagyobb slágereit mindig is kívülről fújtam, igazán csak pár éve fedeztem fel őket magamnak. Azóta viszont időről időre ráébredek, hogy nincs még egy olyan zenekar, amelyik ennyi maradandó dallamot hagyott a világra – méghozzá úgy, hogy szinte mindegyik a saját jogán zseniális és összetéveszthetetlen. Egyébként több interjúalanyom – Fehér Viktor, a Kerekes Band dobosa és Mészáros Máté színész – is egymástól függetlenül úgy fogalmazott: igazából a Beatles után már nem nagyon tudtak semmi újat csinálni a zenében.

Beatles

Órákig lehet nézelődni (Saját fotó)

Több mint 2000 relikvia 450 négyzetméteren

Miért pont Eger? Budapesten kézenfekvő módon nagyobb látogatottságra számíthatna a múzeum, az alapítók, Peterdi Gábor és Molnár Gábor viszont az Index cikke szerint többek közt azzal indokolták a helyszínt, hogy a tárlaton kiállított tárgyak jelentős része Egerhez és környékéhez kötődik, Peterdi például itt is él. (Nem beszélve a kissé erőltetett Egri Road elnevezésről, ami egy másik városnévvel már nem valószínű, hogy rímelt volna az Abbey Roadra.) Ráadásul a város élénk turizmusának köszönhetően mindig akad annyi látogató, amennyi elengedő a kiállítás fenntartásához.A két Gábor egyébként már évtizedek óta gyűjti a Beatles-emlékeket és hangzóanyagokat, Molnár Gábor pedig apjával, Molnár Imrével közösen jegyzi az 1986-os Halhatatlan Beatles című könyvet.

Beatles

Ami itt nincs, az nem is létezik (Saját fotó)

Ami már elsőre is lenyűgözi az embert, az a hihetetlen mennyiségű relikvia a kitűzőtől kezdve a babákon, újságokon, tányérokon és pendrive-okon át a könyvekig. Nem is mindegyikre van kiírva, hogy pontosan mit látunk, és egy idő után nem is feltétlenül akarod megfejteni – bár elvileg a kihelyezett QR-kódok leolvasásával plusz infókhoz juthatsz. A zenekar történetét kronologikusan feldolgozó kiállítás a pincében indul, ahol a tagok születését, családi körülményeit és az akkori háborús helyzetet egy rövid kisfilmben követhetjük végig, a földszinten pedig a banda sztorijának válogatott részleteiben merülhetünk nyakig, igencsak gazdag fotó- és videóanyaggal és igazi fun factekkel.

Pince

A kiállítás a pincében kezdődik – érdemes egy dzsekit vagy pulcsit magunkkal vinni (Saját fotó)

Egy biztos, ez nem az a tárlat, ahol lábujjhegyen kell közlekedni és szúrós tekintettel méregetnek, ha meg mersz szólalni: már csak azért sem, mert a több ponton elhelyezett képernyők és hangszórók egyszerre ontják magukból a válogatott Beatles-dalokat (amiket egy távirányító segítségével te magad választhatsz ki). Sőt, akinek zenélni támadna kedve, ezt is megteheti a The Beatles: Rock Band nevű videojátéknak köszönhetően. De hát a kisebb hangzavarban legalább nem hat testidegenként a fel-felhangzó röhögés vagy rácsodálkozás. Az egyik kedvenc részem, ahol beleolvashatunk a Beatles-tagok hülyébbnél hülyébb interjúválaszaiba. Például:

Riporter: Nem zavarja önöket, hogy nem hallják, mit énekelnek koncert közben?

John: Áh, nem. Megvan az összes lemez otthon.

A sikítás magasiskolája, avagy hány decibelt bírt ki a Beatles?

Ha visszanézzük a korabeli felvételeket, szinte felfoghatatlan, hogy a zenekar hogy bírta idegekkel a non stop sikító csajok áradatát, főleg koncert közben, ahova a közönség elvileg a zene élvezetéért megy. Ahogy az a kiállításon kiderül,normál esetben egy utasszállító repülő motorjai 100 decibellel szólnak, 1964 augusztusában San Franciscóban a Beatles megjelenésekor viszont 112 decibelt jeleztek a mérőműszerek– a koncert után pedig egy mentőautóban menekültek a hatalmas tömeg elől.

Alig egy héttel később Cincinattiben a rajongók áttörték a kordont, rájuk rontottak, majd letépték Ringo ingét és a nyakában lévő Szent Kristóf-nyakláncot – utóbbit egy csókért cserébe kapta vissza. (Őrület. Ezért ma már minimum elzárás járna, a csók helyett pedig valószínűleg mást kapna az agresszor rajongó.) Az embertelen hangerőről tanúskodó videók mellett az alábbi (23-as) fotó is jól mutatja, hogy még a helyszínre kivonuló rendőrök sem nagyon bírták a dobhártyájukat érő terhelést. (Egy hasonló sikítós jelenet vicces újraértelmezését nézheted meg egyik korábbi gyűjtésemben is, csak ott épp a Rolling Stones állt a színpadon.)

Beatles

A biztonságért felelős rendőr nehezen bírja a hangerőt / Los Angeles Super Bowl (Saját fotó)

Természetesen a tagok nőügyei és szerelmei sem maradnak ki a szórásból, Yoko Ono zenekar körüli idegesítő alkalmatlankodásától Paul és Linda McCartney életre szóló szövetségéig. Ha érdekel, hogy Eric Clapton hogyan szerette el George Harrison első feleségét, olvasd el korábbi cikkemet.

Csörgő ékszerek és LSD

A tagok – különösen John – zseniális humorának köszönhetően a zenekar története egyébként sem nélkülözi a vicces és helyenként megdöbbentő mozzanatokat. A tárlatból derült ki számomra például, hogy amikor a zenekar az angol anyakirálynő előtt lépett fel 1963 novemberében, a Twist and Shout előtt Lennon szemtelenül azt kérte: az olcsóbb helyeken ülők tapsoljanak, a többiek pedig csörgessék az ékszereiket.

Hangosan felröhögtem azon is, hogy 1965-ben John és George állítólag úgy kerültek először az LSD hatása alá, hogy a fogorvosuk belecsempészte a kávéjukba. A szórakoztató elemek nemcsak a Beatles sztorijában érhetők tetten, imádtam például ezt az erősen Bravo-jellegű posztert, ami arra buzdít, hogy csókold meg a kedvencedet:

Beatles

Csókold meg a kedvenc Beatles-tagodat! 😀 (Saját fotó)

Az emeleten pedig akár gitározhatunk is egyet a Yellow Submarine díszletei között, és egy fotó erejéig a SgtPepper’s Lonely Hearts Club Band borítójába is beléphetünk.

Beatles

Itt éppen úgy csinálok, mintha.

A sárga tengeralattjáró témáját meglehetősen kimerítik:

Beatles

Figurák a Yellow Submarine pszichedelikus klipjéből (Saját fotó)

A kiállításon persze az árnyoldalak is megjelennek. Hosszabban tárgyalják például a Beatles feloszlását megelőző nehezebb időszakot, köztük a Lennon hírhedt „népszerűbbek vagyunk, mint Jézus”-nyilatkozatát követő tüntetéseket, lemezégetéseket és koncertbojkottot. Szóval ahogy mondani szokták, van itt minden, mi szem-szájnak ingere, és tényleg megér egy látogatást – legalább 2-3 órát érdemes rászánni (abszolút megéri a 2500 forintos beugrót).

Beatles

Miniszínpad (Saját fotó)

És ha mindez még nem lenne elég, a fennállása 4. évfordulóját ünneplő múzeum igazi ínyencséggel készül: május 12-én John Lennon első zenekara, a The Quarrymen az egri Gárdonyi Géza Színház színpadán ad beszélgetéssel egybekötött koncertet, akiket az egyik legismertebb hazai Beatles tribute zenekar, a The BlackBirds követ majd. Az eseményről ide kattintva lehet többet megtudni. (A Quarrymenben egyébként Paul McCartney és George Harrison is megfordult.) Ha pedig máskor járnál Egerben, sebaj, a kiállítás megvár – és egyáltalán nem csak rajongóknak ajánlott.

Tetszett? Akkor kövesd a Facebook-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről!

Ezeket olvastad már?

Némileg kényes téma, de megkerülhetetlen: egy koncerten kevés kellemetlenebb van, mint a feszülő...

Nem hiszek a horoszkópban, viszont szeretek eljátszani a gondolattal, hogy nincsenek véletlenek....

A zenét sosem lehet kizárni, még akkor sem, ha utazol – persze miért is kellene? Engem például...