Miket hallgat az egyik első hazai DJ, az első magyar kereskedelmi rádió, a Calypso alapítója? Mit gondol a mai zenékről, és szerinte kik lesznek benne 20 év múlva is a köztudatban a mostani előadók közül? Többek közt erről is mesél B. Tóth László, akinek a hatvanas években alapított első magyar magnósklub tagjaként, illetve mérföldkőnek számító Poptarisznya című műsorának köszönhetően nagy szerepe volt a – kezdetben még tiltott – nyugati zenék Magyarországra áramlásában. Interjú.

Mi az első, zenével kapcsolatos emléked?

Hétfő reggel nem mentem iskolába a gimnázium első osztályában, mert Shadowst játszottak a rádióban. A fél iskola hiányzott, mert azt vette fel.

A szüleid mit szóltak ehhez?

Hát, nem nagyon lelkesedtek. (nevet) De persze ennél korábbi zenei emlékeim is vannak. ‘58 táján egy olyan tízlakásos házban laktunk, ahol nagyon jóban voltak a szülők. Este 8-kor bezárták a kaput, és utána mindig összegyűltek valakinél. Kártyáztak, dumáltak, tévét néztek és bulikat rendeztek. Például a Bács Pali nevű szomszédunknál, aki egyébként kiváló sebészorvos volt. Ilyenkor az én feladatom volt felrakosgatni a lemezeket a lemezjátszóra. Imádtam.

Milyen lemezekre emlékszel, miket hallgattak a szülők?

A legkülönbözőbb zenéket a Záray-Vámosi házaspártól Hollós Ilona Csoko-Csoko-Csokoládéján át a Ciao, Ciao Bambináig. Egy Radványi nevű úr, aki a Vörös Szikra magnót, az első magyar magnetofont készítette, Radványi Béla bácsiékon keresztül benne volt a társaságban, és elkunyeráltam tőle egyet. Irgalmatlan súlya volt, 19 kiló árnyékban, ezzel kezdtem el gyűjtögetni a felvételeket a rádióból.Később pedig kialakult egy kisebb kompánia, akikkel lemezeket szereztünk be, felvettük magnóra, aztán rögtön el is törtük őket, nehogy más is felvehesse.

B. Tóth László

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Komolyan?

(nevet) Csak nem gondolod, hogy más is felvehette a Buona Sera Signorinát? Minden, ami nyugati, baromi nagy érték volt, nem volt egyszerű feladat egy ilyen lemezhez hozzájutni. De megérte, mert ezeknek a zenéknek köszönhetően aztán mi lettünk a házibulik királyai. (nevet)

A kezdetekkor hogy szereztétek be a lemezeket? Ha jól sejtem, akkor még nem voltál jóban pilótákkal, akik később segítettek neked nyugati zenékhez jutni.

Volt olyan a társaságban, akinek élt kint Amerikában családtagja, ő fizette be nekünk a Billboard-listát, ami minden héten a magnósklubba érkezett. Később már tudtunk vásárolni nagylemezeket is. Két éven keresztül minden Billboard-csomag úgy jött meg, hogy szét volt cincálva. Nem tudom, mit kerestek a hatóságok. Mit gondoltak, mi van benne? Aztán amikor végre megérkezett az első olyan, ami nem volt felbontva, mondtam is a többieknek, hogy „na, mi is ráéreztünk, mikor kell kábítószert becsempészni”. (nevet)

Melyik lemezed számított a legjobb fogásnak akkoriban, és melyikre vagy a legbüszkébb?

A korábbiak közül nem tudnék kiemelni egyet, mindegyik értékes volt a maga nemében.A legnagyobb fogásom egy Prince-lemez volt sok évvel később: a Black Album, ami egy órát volt csak forgalomban, mert Prince visszahívta az összeset.Pont akkor voltunk kint egy barátommal Londonban, és vettünk egyet-egyet. Jelenleg 1800 dollár az ára. Egyébként általában minden lemez nagy bulinak számított, amit megszereztem, mert ezeket én játszottam először a Poptarisznyában. Ahogy a pilóta ismerősöm megérkezett Ferihegyre, már nyomta is a kezembe, én pedig rohantam vele a rádióba. Cseke László (A Szabad Európa Rádió legendás szerkesztő-műsorvezetője – a szerk.) kérdezte egyszer, hogy „Hogy lehet, hogy te hamarabb játszod le az új zenéket, mint én?”, én pedig mondtam, hogy „szombaton jelenik meg, én megkapom vasárnap, te pedig csak hétfőn csinálsz Teenager Party-t”. (nevet)

B. Tóth László

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Úgy tudom, az első DJ-pultodat az ágyneműtartóból eszkábáltad össze 13 évesen. Hogy nézett ki?

Volt benne egy lemezjátszó, egy magnetofon, meg egy erősítő. Behangosítottam az egész lakást, mindenhol volt egy hangszóró, később pedig már a szomszéd házban, a lichthofon keresztül is levezettem a zsinórokat két irányba, és gyakorlatilag mindennap egy órán át nyomtam a két háznak a zenét. (nevet)

Ezt egyeztetted is velük, vagy meglepted őket?

Mindenhol voltak velem egykorú gyerekek, akik azonnal benne voltak, és segítettek barkácsolni. A szüleim viszont nem mondanám, hogy nagyon megdicsértek volna. (nevet) Nagyon szerettem bringázni is, például a szomszéd Radványi Öcsivel, és a szülőktől mindig megkaptuk, hogy „csak a háztömb körül!”. Aztán egyszer Visegrádról küldtünk egy táviratot, hogy szerencsésen megérkeztünk. Nem volt igazán vidám a hangulat, amikor hazamentünk. (nevet) Emlékszem, toltuk fel a biciklit, és egyszerre nyílt a két egymással szemben lévő ajtó: egyik oldalon apám, a másikon Béla bácsi. Szinte egyszerre kaptunk három hatalmas pofont.

B. Tóth László

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Tinikorodban milyen poszterek voltak a faladon?

Beatles volt nagy mennyiségben, de volt Rolling Stones, később Pink Floyd és Frank Sinatra is. Vinyl-lemezek borítóit is előszeretettel raktam ki a falra.

Rajongó típus vagy egyébként?

Nem kimondottan. Igazán nem rajongtam soha senkiért, és példaképeim sem nagyon voltak. Persze voltak olyanok, akikre hallgattam, például Komjáthy (Komjáthy György, a Magyar Rádió emblematikus zenei szerkesztője – a szerk.) volt az egyik.

Van zenekaros pólód?

Igen, Beatles, Cream és Pink Floyd.

Annak idején a rengeteg hazai és külföldi előadó koncertjét konferáltad fel műsorvezetőként. Kivel volt a legjobb a viszonyod?

A régiek közül nagyjából mindenkivel megmaradt a jó viszony az LGT-től az Eddáig. A külföldiek közül van egy-két ember, akire nagyon emlékszem, ők viszont már nem biztos, hogy ugyanígy vannak ezzel. Például John Mayall, aki akkor másodszor jött Magyarországra, külön kérte, hogy én legyek a műsorvezető. A szervezők nem tudták, miért, ő pedig elmagyarázta, hogy Mr. B. Tóth tudja, hol vannak a legjobb kocsmák. (nevet) Imádta a gyomrát, mindig vittem valahova vacsorázni. Toto Cutugnót pedig megtanítottam snóblizni.

A Boney M-es Frank Fariantől (Az együttes szülőatyja és zenei producere – a szerk.) van egy olyan ritka kislemeztokom, ami ma nagyon sokat ér. Vele Frankfurtban találkoztam, amikor az Omegával kimentünk – délután ugyanabban a stúdióban dolgozott a zenekar, ahol délelőtt a Boney M. Akkor fejezték be a Mary’s Boy Child című dalt. Rögtön adott nekem egy lemezt, azzal a feltétellel, hogy csak két hét múlva játszhatom először a rádióban.Aztán egy pár nappal később üzent, hogy felejtsem el, ami a borítón van. Akkor jobban megnéztem, és kiderült, hogy a rajta lévő számok azt takarták, hogy mennyibe került a felvétel és a stúdió, mennyit gyártottak belőle, és mennyi lesz rajta a nyereség.Véletlenül abba a tokba tette. (nevet)  

B. Tóth László

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Ha bárki koncertjére elmehetnél, aki valaha alkotott a zenetörténetben, ki lenne az?

Úgy érzem, mindenkit láttam, akit akartam. (nevet) Pink Floyd, Rolling Stones… A Beatlesre nem jutottam el, de Paul McCartney-ra igen. Kezet foghattam Michael Jacksonnal is.

Beszélgettetek is?

Nem, autóban ült és rohant, Hegedűs Laci, aki Magyarországra hozta, futólag mutatott be neki. Kinyújtotta a kezét a kocsiból, aztán már csukódott is az ajtó. Viszont egész Európában egyedül a Calypso közvetítette a bukaresti koncertjét élőben.

Melyik volt életed koncertje?

Az egyik a Pink Floyd Animals-turnéja volt a Práter-stadionban, valami egészen hátborzongató élmény volt. Amerikában pedig az Eagles-ön voltam kétszer, egyszer New Yorkban egy unplugged-on és Kaliforniában egy nagykoncerten.

B. Tóth László

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Milyen gyakran és milyen formátumban hallgatsz zenét?

Itthon elég ritkán. Minek? Amikor dolgozom, hallgatom eleget. Ha jönnek a barátaim, mindig kikényszerítenek valamit – ilyenkor felviszem őket a lemeztárba, választhatnak egyet, és azt rakjuk fel. Az autóban viszont mindig szól valami. Legutóbb például a Retró Rádió, mert ott fut majd a Poptarisznya. (Az interjú még a műsor elindulása előtt készült – a szerk.)Kedvtelésből már régóta nem hallgatok zenét. Ha megkérdezik, hogy milyen zenéket szeretek, azt tudom mondani, hogy mindent. Beethovent ugyanúgy szeretem, mint Mozartot, Pitbullt ugyanúgy, mint a Rolling Stonest(nevet). Kétfajta zene van: jó és rossz. Nincsenek műfajok.

Ha a világ összes zenéje megsemmisülne, és csak egy dalt menthetnél meg, melyik lenne az?

Hát… egyet biztos, a Beatlestől a Fool on the Hill-t. Benne van az igazság. Bolondok vagyunk a hegytetőn, és nem tudjuk, mi történik.

A mostani zenék közül volt olyan, amire felkaptad a fejed?

A mai zenéket is úgy hallgatom, hogy 20 év múlva mit fogok játszani retró címszó alatt: próbálom kiszúrni ezeket a dalokat. Van egy-egy Shakira például, ami biztos, hogy 20 év múlva is működni fog. De például Pitbull és Avicii egy-két száma is bekerül majd az akkori retróba.Mindenki azt mondja, hogy milyen szarok ezek a mai zenék, és régen minden jobb volt. Én pedig mindig azt mondom, hogy gyerekek, akkor is ugyanennyi szar volt, csak nem emlékeztek rá. Én igen.Az arány pontosan ugyanaz, semmivel sincs több jó vagy rossz nóta most, mint a hatvanas-hetvenes években. Csak akkor volt ideje egy jó dalnak kifutni, most viszont nincs. Szinte még el sem készült, máris tolja le a másik a listákról. Pink legújabb albumán legalább 4-5 olyan dal van, amitől el kell ájulni, de például ott van Dua Lipa is, vagy Robbie Williams, aki, azt hiszem, szintén örök életű lesz.

B. Tóth László kutyájával, Öcsivel, akit a kutyasuliban csak DJ Öcsinek becéznek. / Fotó: Rozgonyi Zsófia

8 éve azt nyilatkoztad, hogy nem hallgatsz rádiót. Ez azóta sem változott?

Abszolút nem hallgatok rádiót – csak most, szakmai okokból a Retrót. Van 6 pendrive az autómban, és mindegyiken nyolcszáz zene, ha éppen ahhoz van kedvem. Nem nagyon szeretem azt a fajta kereskedelmi rádiózást, ami most divat. Általában ugyanaz történik mindenhol, kivéve egy-két reggeli műsort, például a Balázsékat. Ha végigtekered az adókat, biztos lehetsz benne, hogy az ügyeletes slágereket mindenhol egy órán belül legalább kétszer hallod. Azt hiszik, hogy a Despacitóból áll a világ. Őrület.

*** *** ***

László elmondása szerint annyi zenét szeret az elmúlt 50 évből, hogy nem tudna jó szívvel választani közülük, ezért sajnos ezúttal nem tudom veletek megosztani a válogatáskazettáját. De ha úgy vesszük, valahol a Poptarisznya is egy nagy playlist, ahol biztosan elhangzanak a kedvencei is.

Ezeket olvastad már?

Gyerekként arról is zenés darabot írt, hogy a húgát kullancs elleni oltásra vitték. Szemenyei János...

Van, aki nem is sejti, hogy a kilencvenes évek több emlékezetes slágerében is Kozma Orsi hangjára...

Kicsit nehezen hoztuk össze az interjút, de minden perce megérte a várakozást. A Quimby és A Kutya...