Vannak olyan emberek, akik ha belépnek egy helyiségbe, nem tudsz nem rájuk figyelni. Földes Eszter is ilyen: minden pillanatban vibrál, miközben van benne valami olyan bölcsesség, amit – a maga 30 évével – nem tudsz hova tenni. Színésznőként nemcsak filmekben és színpadon, hanem sorozatszerepben is bizonyított, a rendezést is kipróbálta, de sokaknak az is beugorhat, hogy ő Lovasi András felesége. Vajon herótja van már a Kispáltól és Kiscsillagtól? Melyik dalt mentené meg, ha a világ összes zenéje megsemmisülne, és milyen válogatást kapott Csonka Andrástól a 30. születésnapjára? INTERJÚ + VÁLOGATÁSKAZETTA.
A Müpában találkoztunk, milyen koncertre jöttél?
Cameron Carpenterre, akiről azt mondják, hogy az orgona fenegyereke. Igazából nem ismerem, de mindig figyelem a Müpa és a Zeneakadémia oldalát, és amit érdekesnek találok, megnézem.
Szeretsz egyedül koncertre járni?
Abszolút, szombaton is egyedül hallgatom meg Mozart Requiemjét a Zeneakadémián. A Müpára az egyetem alatt szoktam rá, amikor pár száz forintért lehetett jegyet kapni a karzatra. A New York-i Filharmonikusoktól Cesária Évoráig rengeteg koncertet hallgattam végig, és akkor is mindig egyedül jöttem. (nevet) Tegnapelőtt pedig Andrissal (Lovasi András, Eszter férje – a szerk.) egy orosz zongorista koncertjén voltunk, úgyhogy ez most ilyen klasszikus hét.
Egy interjúban mesélted, hogy amikor elkísérted a Kispált az európai turnéjukra, volt olyan, hogy a koncertjük helyett is inkább operába mentél.
Csak olyan volt. Az első turnén csak a londoni koncertet néztem meg félig, de 40 perc után ki kellett jönnöm arról is 20 percre, mert untam. (nevet) A többi alkalommal volt, hogy operát vagy balettet néztem, volt, hogy kortárs táncelőadást. Mindig kitalálok valamit.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Amikor a házasságotok kerül szóba, általában felmerül, hogy korábban nem is ismerted vagy szeretted a Kispált. Ezek szerint azóta sem lettél rajongó, és nem tudod betéve a dalokat?
Sajnos betéve tudom, mert az embernek az is beleragad a fülébe, amit csak a rádióban hall, én pedig sokszor elkísérem Andrist próbára vagy koncertre. Elég gyorsan megjegyzek mindent, amit hallok. Igazából egy kezemen össze tudom számolni, hogy hány Kispál-koncerten voltam. Nem is emlékeztem rá, de2 éve sikerült visszafejteni, hogy 18-19 évesen az akkori pasimmal, a Művészetek Völgyében voltam először a koncertjükön, mert szerette a zenekart. Állítólag 20 percig hallgattam, ugráltam, aztán mondtam, hogy elmegyek, mert ez unalmas. (nevet) Anyukámnak pedig úgy meséltem, hogy unalmas volt, de ez a Lovasi élőben egész szexi. Később, amikor frissen összehabarodtunk, Bátorkeszin hallgattam végig egy koncertet, akkor még lelkes voltam, aztán elengedtem ezt a dolgot. A londoni volt az utolsó, a Fishingen is inkább elmentem aludni, hogy bírjam a bulizást. (nevet)
Ha rajongó lettél volna, lehet, hogy most nem vagytok együtt?
Akkor biztos, hogy nem vesz feleségül (nevet), szerintem nem lenne jó a kapcsolatunk. Nem akarok Andris nevében beszélni, de nőként én is úgy gondolom, hogy a férfiaknak nagyon fontos, hogy fel tudjanak nézni arra a nőre, akivel együtt vannak. Nagyon jól kiegészítjük egymást. Ha a rajongója lennék, lehet, hogy csak egy éjszaka lettem volna az életében, most viszont már minden éjszakája én vagyok. (nevet)
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Nem esik rosszul neki, ha nem hallgatsz meg egy koncertet?
Nem, elfogadja, és hál’ istennek nincs megsértve. Persze ezzel együtt is vannak olyan Kispál-számok, amiket szeretek.
Mik ezek?
Hát ez az, a címekkel sajnos hadilábon állok, ennyire azért nem sikerült beépíteni a tudástáramba a Kispál-életművet. De ettől függetlenül a szövegeket nagyon jónak tartom, és tudom, hogy egy nagyon minőségi dolgot csinál már 30 éve. Soha nem megy egy bizonyos szint alá, ami főleg ebben az országban és a popzenében nagyon dicséretes. Azt gondolom, hogy a generációjának magasan az egyik legjobb dalszövegírója.A Kiscsillag utolsó lemezét (Semmi konferencia – a szerk.) zeneileg is sokkal izgalmasabbnak érzem, mint a korai Kiscsillagot, ami szerintem a Kispálnál is sokkal rosszabb volt. (nevet) A Semmi konferencia szöveg és zene szempontjából is több mint popzene, egy-két dal talán már a klasszikus felé is hajlik. Izgalmas, összetett, intelligens és nagy ívű lemez lett.
Nem vagy ebben benne egy kicsi te is?
(nevet) Azért nem szeretném magamnak tulajdonítani, de nyilván kölcsönösen hatunk egymásra. Erre igazából ő tudna válaszolni, de nagyon örülök, ha pozitív hatással vagyok rá.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Mennyire kéri ki a véleményedet, amikor zenét ír?
Kikéri, én pedig el is mondom. De csak óvatosan, mert mégiscsak ő ért hozzá. Ha valaki 30 évig sikeres tud lenni abban, amit csinál, annak az ösztönei fontosabbak – függetlenül attól, hogy én pedig egy más oldalról tudok hasznos dolgokat mondani. Inkább kérdéseket vetek fel, és ő leszűri magának belőle, ami használható.
Rocksztárfeleségként mennyire van tele az életed zenével? Mindig szól valami?
Nyilván Andrisnak bizonyos szempontból nehezebb, mert egy 6-8 órás próba után van, hogy inkább csöndre vágyik, vagy egy egészen más típusú zenére. Sok zenét hallgatunk, főleg én mutogatok neki mindenfélét, de azért gyakran esik jól a csönd.
Melyik dal ragadt bele utoljára a füledbe?
Salvador Sobral eurovíziós dala (Amar Pelos Dois), rá is kerestem a számaira. Nagyon kellemes zenét csinál a nővérével.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Melyikre esküszöl: CD, bakelit, mp3 vagy stream?
Leginkább a Spotify-ra, mert a legtöbb anyagot itt találom meg koncentráltan egy-egy előadótól, de egyébként imádom a bakeliteket. Van egy csomó lemezem, és szeretnénk Andrissal végre beüzemelni a lejátszót, mert a legutóbbi költözésünk óta még nem sikerült.A gimnáziumban nagyon lelkes bakelitgyűjtő voltam, és nem Kispált, hanem Cseh Tamást, Máté Pétert és Szécsi Pált hallgattam.
Ez a szüleidtől jött? Anyukád táncművész, apukád pedig színészként rengeteg zenés darabban játszott már akkor is, úgy képzelem, hogy sok jó zenét hallgathattatok.
A zene eléggé kitöltötte a mindennapokat, és sokfélét hallgattunk, de érdekes, hogy a zenei ízlésem egészen más volt a gimiben, mint a szüleimnek. Persze vannak kapcsolódási pontok, de valahogy magamtól indultam el ebbe a retró irányba.Például egész CD-gyűjteményem van a hatvanas-hetvenes évek táncdalaiból. A 30. születésnapomra Csonka Banditól is kaptam egy válogatást, amin régi kuplék, sanzonok vannak, Záray-Vámosi és hasonlók. Imádom ezeket, mert egyszerre van bennük valami végtelenül giccses és valami nagyon szívbemarkoló.Annak a kornak volt egy romantikus oldala is, ami ma talán kevésbé van benne az emberekben, mivel már nem nagyon vannak korlátok. Ott volt valami csendes vágyakozás a szép iránt. Mást jelentett a szerelem szó.Ma már sokan azt mondhatják, hogy ez egy olyan giccsfaktor, amit nem lehet lenyelni, de vajon nem ugyanebbe a kategóriába tartozik – csak kevésbé mívesen megírva –, hogy „az én kedvesem egy olyan lány, aki vattacukrot zabál a pónilovakkal”?
Fotó: Rozgonyi Zsófia
A mai zenék között azért akad olyan, amire felfigyeltél, vagy akiért rajongsz?
Érdekes, a rajongás valahogy kimaradt az életemből.Egyedül Cseh Tamás volt az, aki valami furcsa, hisztériához közelítő gerjedelmet tudott bennem ébreszteni. (nevet) Ott voltam az utolsó koncertjén is, és utána három napig nem voltam magamnál, úgy éreztem, szerelmes vagyok.De odáig például már nem jutottam el, hogy bárkit megvárjak a backstage-nél, és autogramot kérjek. Cseh Tamástól úgy van egyetlen autogramom a Csillagokkal táncoló Kojot című mesekönyvében, hogy az akkori pasim aláíratta vele a születésnapomra.
Poszterek sem voltak a szobád falán?
Nem nagyon, bár 11-12 éves koromban Leonardo Dicaprio-posztereim azért voltak. Egyébként a mai napig imádom, mint színészt. 17 évesen Réber László-rajzokat gyűjtöttem, ő illusztrálta Janikovszky Éva, Lázár Ervin és Gerald Durrell könyveit is, akik nagy kedvenceim voltak. Lehetett kapni képeslapokat Reich Károly rajzaival, akkoriban ezek voltak kint a falamon.
A mostani fiatalok közül nem tudnék olyat mondani, akiért annyira rajonganék, de a Budapest Bárt például nagyon szeretem.Ha már magyar előadók, akkor Bródy, de a Fonográfot és az Illést is imádtam: az Illés-búcsúkoncerten voltam először a Szigeten.Az igazság az, hogy a popzene nálam fiatalabb generációjában nem igazán látok izgalmas és egyedülálló egyéniségeket. Persze nem akarom elkiabálni, lehet, hogy 10-15 év múlva kiderül, hogy nem volt igazam.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Akkor nincsenek olyan zenekarok, akiknek a koncertjét soha nem hagynátok ki?
Nincs ilyen, de Andrissal szívesen elmegyek bármikor, mert tök kíváncsi és nyitott, mint ahogy én is szinte kivétel nélkül megnézek bármilyen színházi előadást. Legutóbb például Elefánton és Óriáson voltunk.
És a világsztárokkal hogy állsz?
Paul McCartney-t és John Lennont imádom, de olyan klasszikus zenével foglalkozó előadókat is szeretek, akik nem annyira ismertek. Inkább azok fognak meg, akik nem hisztérikusan elismert világsztárok, például Yann Tiersen, Chilly Gonzales vagy Cesária Évora.
Ha először érkeznének földönkívüliek hivatalosan a bolygóra, mit játszanál le nekik a találkozáskor?
Caetano Veloso Cucurrucucú Paloma című dalát. Andrissal együtt fordítottuk le a szövegét, gyönyörű. Van benne valami olyan légies mélység, szomorúság, nosztalgia, szerelem és szenvedély, amit ha a földönkívüliek hallanának, azt gondolnák, hogy az emberek csodálatosak, és nem az jutna eszükbe, hogy egyébként mennyi gyűlölködés és háború van a világban. Mindenki szerelemre, szeretetre és békére vágyik, de az emberben akkor is van egy kis vágyódás és fájdalom, ha egyébként boldog. Ez ebben a dalban esszenciálisan benne van.
Ha a világ összes zenéje megsemmisülne, és csak egy dalt menthetnél meg, melyik lenne az?
Mozart Requiemje. (nevet)
Emlékszel, milyen dalokat vittél anno a színművészetis felvételire?
Nem. (nevet) Arra emlékszem, hogy az Azt gondoltam, eső esik-et például igen. De az az igazság, hogy arra se tudnék válaszolni, hogy milyen verseket és monológokat vittem.
Pedig azt gondolnám, hogy hónapokig készültél a nagy megmérettetésre.
Á, nem, egy hét alatt készültem fel. A felvételi előtti estén még 5-7 verset tanultam meg.
Ez aztán a tempó. Mi a módszered?
Nagyon erősen koncentrálok. (nevet)
A Gálffi-Ács-osztályban végeztél. Mennyire kapott hangsúlyos szerepet nálatok a zene?
Hál’ istennek eléggé központban volt, már csak amiatt is, mert Ács Jancsi bácsi fiatal korában az egyik legjobb zenés színházi rendező volt, szerette és értette is a zenés színházat. Gálffi pedig betegesen rajong a klasszikus zenéért, például Bachot tartja a zeneirodalom csúcsának, amivel egyet is értek.Sokszor vont párhuzamot a színész- és a zenészmesterség, vagy egy prózai szöveg és egy zenemű között: mind a kettőnél iszonyatosan fontos a pontosság és a belső ritmus.Imádtam ezt. Előfordult, hogy elengedett a próbáról hamarabb, ha fél 7-kor kezdődött egy olyan koncert, amiről azt gondolta, hogy érdemes meghallgatni.
Fotó: Rozgonyi Zsófia
Úgy tudom, korábban komolyan táncoltál. Volt olyan terv, hogy efelé indulsz el?
6 évig szertornáztam, de az ír szteppet is kipróbáltam. Az általános iskola után el kellett döntenem, hogy drámatagozatos gimnáziumba megyek, vagy felvételizek a táncművészeti szakközépiskolába. Úgy jött ki a lépés, hogy egyszerre volt mindkét felvételi. Abban szinte biztos voltam, hogy a táncművészetire felvennének, a drámatagozatos gimnázium esetében viszont nem éreztem ezt. Azelőtt soha életemben nem mondtam verset hangosan: prózailag addig az volt az egyetlen megnyilvánulásom, hogy egy versmondó versenyre elvittem egy Makrancos Kata-monológot. (nevet)Végül a drámatagozat mellett döntöttem, mert úgy éreztem, sokkal nagyobb kihívás megszólalni, mint megmozdulni.Nincs annál izgalmasabb, mint hogy ott van egy ember, gondol valamit, érez valamit – és ehhez képest mond valamit. Előfordul, hogy mindhárom különbözik, neked pedig úgy kell megoldanod, hogy a néző mindhármat érezze.
Melyik szerepednél érezted leginkább, hogy ez sikerült?
Sajnos az ember soha nem elégedett. Azt hiszem, Törőcsik Mari mondta azt nem olyan régen a maga életművével, hogy „Hát, volt egy pár estém”. Ha jól csinálom, és még 30-40 év múlva is a pályán leszek, akkor talán elmondhatom majd magamról ugyanezt. (nevet) Most azt tudom mondani, hogy volt egy pár pillanatom. Talán.
Fotó: Rozgonyi Zsófia©
Eszter válogatáskazettája
A színésznő kedvenc dalai saját kezűleg összeállítva.
