Fordultam már vissza vendéglátóipari egység ajtajából a rossz zene miatt, úgyhogy új sorozatomban mostantól mindig megosztom, ha valahol ennek az ellenkezőjét tapasztalom. Mert egyáltalán nem mindegy, hogy ebéd vagy vacsora közben mi duruzsol a füledbe, nem beszélve az iszogatós estékről, amikor jó pár órát töltesz el egy helyen. A Castróban jártamkor – mint kiderült – Lukovich András pultfőnök nyomta a jobbnál jobb számokat, aki nem mellesleg zenész is. Villáminterjú.
Daft Punk, Rob Dougan Mátrix-filmzenéje és a Superstition Stevie Wondertől – most hirtelen ezek jutnak eszembe azok közül a zenék közül, amik az ott töltött egy órám alatt lementek. Egy vendéglátóhelyen nálam különösen nagy piros pont jár az élvezhető, nem lélektelen dalokért, mert bárhol is vagyok, nem tudok nem figyelni a zenére.
Mi alapján választasz zenéket?
Többnyire a saját kedvencek közül válogatok, és az aktuális zenét mindig az határozza meg, hogy éppen milyen kedvemben vagyok. Ez azért is fontos, mert segít a napot elindítani. Már idefelé jövet is mindig gondolkodom, hogy mi lesz az első dal, mi legyen a hullám, amire ma megpróbálunk felülni. És mivel zenélek is, van egy állandó igényem a zenehallgatásra. Azért is előny, hogy a munkám miatt ilyen sok időt töltök itt, mert meg tudok hallgatni minden olyan zenét, amit korábban is szerettem volna, csak sosem volt rá időm. Voltak olyan napok, amikor előadók diszkográfiáin mentünk végig: például sosem hallgattam meg korábban a világ összes Pixies-számát, de már ezen is túl vagyok (nevet).
Ha egy bárban vagy étteremben nem tetszik a zene, mi az első gondolatod?
Zavar. Egyébként nyáron járok egy olyan helyre is, ahol borzalmas zene szól, a kilencvenes évek trance-slágerei megállás nélkül – de a teraszon szerencsére nem nagyon lehet hallani. Akár hiszed, akár nem, a Castróban sokan szokták kérdezni, hogy „ú, de jó, mi ez”, úgyhogy tulajdonképpen van egy ilyen népnevelő része is: meg tudsz mutatni másoknak olyan zenéket, amik máshogy nem biztos, hogy eljutnának hozzájuk.
Olyankor mit lépsz, ha valaki megkér, hogy halkítsd le a zenét?
Hát nem örülök. (nevet) Amikor én megyek valahova, tiszteletben tartom, ha esetleg nem tetszik a zene, és nem reklamálok. Ugyanígy vagyok a hangerővel is. Ha leülök valahol, akkor vendégségbe megyek, és az adott körülményekhez kell alkalmazkodnom.
Milyen koncerten voltál utoljára, és mire mész legközelebb?
Legutóbb a saját koncertünkön voltam Ráckevén. (nevet) Ugyanis a bármihez képest másmilyen zenét játszó Gyík zenekarban gitározom. Legközelebb pedig a Noel Gallagher’s High Flying Birds bulijára megyek Manchesterbe, oda kifejezetten ezért utazom. Nemrég pedig Melbourne-ben voltam Closure in Moscow-koncerten: rémlett, hogy egyszer játszottak Pesten, amit akkor kihagytam, úgyhogy most pótoltam. (nevet)
Ha a világ összes zenéje megsemmisülne, és csak egy dalt menthetnél meg, melyik lenne az?
Szerintem a világ legeslegjobb dala a Where Is My Mind a Pixies-től. Amikor elutaztam Ausztráliába, a többiek mondták, hogy pár nap után feltűnt nekik, hogy egyszer sem hallották azóta, ezért a hiányomat pótolandó berakták. Mindennap meg kell hallgatni, ez nagyon fontos. (nevet)
Ha megnéznéd a helyet: Castro Bistro / 1075 Budapest, Madách tér 3.
UPDATE: A hely sajnos bezárt. Nemár! 🙁
***
Tetszett? Akkor kövesd a Facebook-oldalamat, hogy ne maradj le semmiről!
