Miközben az ország egyik legjobb színésze, úgy érzi, rockzenésznek kellett volna lennie. Sokan több év zeneiskola után sem tudnak egy hangszert igazán szívvel megszólaltatni, ő viszont teljesen autodidakta módon tanult meg gitározni és trombitálni úgy, hogy mindig öröm hallgatni, amikor zenél a színpadon. Kiért rajong annyira, hogy a pulcsiján is hajlandó hordani, miért fűzi különleges kapcsolat a Kispálhoz, és kivé maszkírozta magát az anyukája szemceruzájával? INTERJÚ + VÁLOGATÁSKAZETTA.

Legutóbb a Vajda Milán című előadásban láttalak (a volt színművészetis osztálytársaival minden évben színpadra viszik valamelyikük életét – a szerk.), ahol nemcsak színészként alakítottál nagyot, hanem zenészként is. Mikor kezdtél el gitározni?

Nyolcadikos koromban kezdtem el teljesen magamtól, miután a ballagási pénzemből vettem egy Cremona gitárt. Nagyon hálás voltam a rokonoknak (nevet). Az egyik osztálytársamnál sokat voltunk fent, és a nővére is gitározott. Ott kezdtem el pötyögni. Aztán éreztem, hogy a bal kezemmel jobban tudnék pengetni, ezért áthúroztattam a gitáromat.

Miért, balkezes vagy?

Hát, nem tudom. Jobb kézzel írok, enni viszont jobban esik bal kézzel, és volt, hogy a gitár is úgy állt a kezemre. Nem tudom, hogy jól tettem-e, lehet, hogy egyszerűbb lett volna kicsit erőltetni és úgy megtanulni, bár később a kollégiumban jól jött a fordított húrozás, mert nem kérte kölcsön senki. (nevet) Egyébként teljesen autodidakta módon tanultam a Muszty-Dobay gitáriskolából, ami inkább a technikára megy rá, és nem a zenei alapokra. Nem is sajátítottam el az utóbbit, amiről később ki is derült, hogy probléma. (nevet) Még csak szolmizálni vagy kottát olvasni sem tudok.

Sok zenész ugyanígy van ezzel, mégis működik a dolog.

Persze, ha többet gyakoroltam volna, nyilván jobban gitároznék még így is. Később Egerben trombitálni is tanultam, azt már kottaolvasással együtt: egy trombitás srác, Gulyás Laci segített, főleg a fújástechnikában.

Mészáros Máté

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Ez az igényed honnan jött, hogy különböző hangszereken elkezdj csak úgy magadtól játszani?

Nem tudom, szerintem én egy elcseszett zenész vagyok, aki színész lett. Egyszerűen csak le akartam játszani azokat a zenéket, amiket szeretek, de rá kellett jönnöm, hogy a nejlonhúros Cremona nem erre való. Arra pedig nem tudtam rávenni a szüleimet, hogy vegyenek egy elektromos gitárt, amivel rockzenét lehetett volna játszani. Azt mondták, hogy tanuljak meg ezen gitározni, aztán ha majd úgy játszom, mint a Bródy, lehet róla szó. Mondjuk pont nem akartam úgy játszani – semmi bajom vele, de amikor az ember lázadó kamasz a kilencvenes években, inkább Red Hot Chili Pepperst akar játszani. Amikor viszont bekerültem a színházi világba, kiderült, hogy ott elég jól tudom használni a gitártudásomat.Megyünk a totális színház felé, élő zene van minden előadásban, ezért egyáltalán nem árt, ha egy színész meg tud szólaltani egy hangszert.

A főiskolán Máté Gábor volt az osztályfőnököd. Forszírozta, hogy tanuljatok valamilyen hangszeren, vagy egyszerűen csak örült, ha volt ilyen adottságotok, amit lehetett használni?

Nem forszírozta, de örült neki. Azt hiszem, talán az ő kezdeményezésére volt arról szó, hogy a főiskolán legyen valamilyen kötelező hangszeres gyakorlat. Ez elé nyilván mindenféle bürokratikus és technikai akadály gördült, de tök jó lenne, ha egyszer a színművészetin lennének hangszerek és erre alkalmas termek.

Úgy tudom, gimisként volt egy rockzenekarod.

Igen, énekeltem – egyébként elég szarul. Szájharmonikáztam is, azt kicsit jobban. A székesfehérvári művelődési házban csináltunk is egy demófelvételt, de nekem már nincs meg sajnos. Darvas Benedek, akivel sokszor dolgoztam a Vígszínházban – A zöld kilencesnek például ő írta a zenéjét – egy közös ismerősünknél meghallgatta, és azóta is emlegeti, hogy milyen jó volt. (nevet)

Mészáros Máté

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Milyen zenét játszottatok?

Feldolgoztunk például Kispál-számokat az első lemezről, meg ilyen klasszikusabb bluesos rock and rollt játszottunk, semmi különös. Egyszerűen örültünk, hogy megszólal. Voltak koncertjeink is, például Fehérváron a Bahnhofban, meg vidéki kocsmákban. Pécsett jártam gimibe, ez pedig Székesfehérváron volt, ezért ritkán tudtunk próbálni, egy idő után elhalt a dolog.Életem első közönség előtti fellépése egyébként 1991 környékén a Kispál előzenekarával volt Mohácson,amikor meghívtak szájharmonikázni egy másik formációba, Rolling Stones-számokat játszottunk. Egy öltözőben voltunk velük, és utána ingyen nézhettük meg a Kispál-koncertet (nevet).  

A Kispáltól nem kaptatok visszajelzést a koncertetekkel kapcsolatban?

Mondtuk nekik, hogy minket biztos azért hívtak, hogy nagyobb legyen a kontraszt, és ezen nagyon röhögtek. Én ‘90-ben kerültem Pécsre, és helyi szinten akkor már nagyon népszerűek voltak. Még nem is volt nagylemezük, amikor a kollégiumban és a házibulikban mi már a demókazettáknak köszönhetően a Barlangban dobolok című számra táncoltunk. Egyébként akkor még csak tanultam a gitározás alapjait. Az egy folyamatos feszültség volt, hogy úgy éreztem, a tanulás elveszi az időt a gitározástól, miközben otthon meg állandóan azt kérték, hogy tanuljak. Valójában mindig lelkifurdalásom volt, amikor gitároztam. Órákat tudtam gyakorolni naponta.

De ugye nem alakult ki egy ilyen pavlovi reflexed, hogy ha kezedbe veszed a gitárt, bűntudatod támad?

Nem, de tény, hogy az utóbbi egy-két évben kevesebbet játszom, nem tudom, miért. A zenehallgatási szokások is megváltoztak a technika fejlődése miatt. Nagyon szeretem, hogy ennyi zenét lehet pár gombnyomással elérni, de valahogy annyit rohanok, hogy nem tudok mikor zenét hallgatni. Nincs már igazi hificucca sem az embernek, mert a laptoptól kezdve a tévén át a playstationig már mindenhol szól a zene, de közben egyik sem igazán erre van kitalálva. Olyat például már nem csinálok, hogy leülök és zenét hallgatok, mindig mellékesen szoktam: kutyasétáltatás közben, vagy ha csak megyek valahova.Fiatalon még leültem, beraktam valamit, végighallgattam, figyeltem, és közben mindenféle történt velem. Ez egy kicsit elveszett.

Mészáros Máté

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Ha jól tudom, érettségi után egy cédéboltban dolgoztál. Ez az érdeklődési köröd miatt alakult így, vagy egyszerűen ez a lehetőség jött szembe?

Ez úgy jött, hogy az akkori szerelmem miatt mindenképp Pécsett szerettem volna maradni, de nem vettek fel az egyetemre, így muszáj volt dolgoznom. Egy ismerősöm ajánlott be az egyik új kétszintes Matyi Dezső-féle boltba, felül könyv, alul cédé. Akkor még minden cédét ki kellett tenni egy nejlonra egy számmal, és a lapozható üres tokokat kirakni, tehát minden cédé átment a kezünkön. Mindig szólnia kellett valaminek, mi pedig azokat játszottuk le, amikre kíváncsiak voltunk. Bár nem volt szabad másolni, de most már elárulhatom, hogy rengeteg zenét átmásoltunk kazettára. Frank Zappát például ott ismertem meg.

Emlékszel, milyen lemezek mentek a legjobban?

Hát, nem az én kedvenceimet vitték. Egyébként akkor lett népszerű a grunge, például a Pearl Jam és a Nirvana, azt szerették a fiatalok, csak éppen annak a rétegnek meg nem nagyon volt pénze cédére.

Milyen formátumban hallgatsz leginkább zenét?

Elsősorban a telefonomon, leginkább a Spotify-on és az Apple Music-on keresem és hallgatom a zenéket.Kíváncsi vagyok, és próbálok figyelni, de nem tudom, hogy vannak-e olyan érdekesek a mai zenék, mint a kilencvenes években.Amikor a Pearl Jam vagy a Nirvana megszólalt, akkor éreztem valamit, ugyanígy az Alice In Chains és Red Hot Chili esetében. A Blood Sugar Sex Magik azóta is olyan lemez, hogy beszarás. Ilyen hatással már nincsenek rám az új zenék. Most nem tudom, hogy ez csak azért van-e, mert megöregedtem, de egyszerűen nincs benne ugyanaz az izgalom. Több helyen olvastam, hogy a kilencvenes évek volt az utolsó izgalmas könnyűzenei korszak. Ezt az Ed Sheeran gyereket például bírom, és a magyarokat is hallgatom néha, de azért eléggé le vagyok maradva.

Samu

Máté kutyája, Samu türelmesen várja a kertben az interjú végét / Fotó: Rozgonyi Zsófi

A magyarok közül van olyan, akinek sosem hagyod ki a koncertjét?

Nem nagyon járok már koncertre. A Kiscsillagot és Lovasit szeretem, az ő zenéjén nőttem fel, ezért ez már valószínűleg megmarad. De nem is tudom, mikor voltam utoljára koncerten, talán Sárik Péterén. Amikor itt volt John Scofield a Medeski, Martin & Wood jazztrióval a Müpában, arra például elmentem. Vettem jegyet Victor Wootenra is, de valami miatt nem tudtam elmenni. Szoktam ilyet, hogy hónapokkal előre megveszem, aztán mégsem jön össze, mert előadásom van. A Szigeten utoljára David Bowie-t és a dEUS nevű belga zenekart néztem meg jó pár éve, de ma már nem tudom, hogy ki tudnék-e menni.

Melyik hazai zenekarnak lennél szívesen a tagja?

A Kiscsillag mellett szeretem például Kollár-Klemencz Lászlót és a Kistehenet, de az Emil Rulez!-t is nagyon bírtam. Egyébként mostanában kevés magyar zenét hallgatok, de most letöltöttem egy párat (nézi a telefonját), például van itt Intim Torna Illegál, Konyha… Meg találtam egy számot, ami nagyon tetszik… „Tudom, hogy fel kéne, végre fel kéne nőni…” (énekel)

Mészáros Máté

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Na, ez Óriás. Nagyon helyes! Egyébként rajongó típus vagy?

Nem igazán, bár annak idején volt egy plakátom, amit a Lovasiék aláírtak nekem, meg egyszer stoppoltam Pécsről, és pont ők vettek fel, az azért nagy élmény volt. Ha kijön az új albumuk, mindig agyonhallgatom, amíg meg nem unom. Így voltam a Szelessel és a Semmi konferenciával is, ami egyébként egy nagyon érdekes lemez, a korábbiakhoz képest nehezebben befogadható. Nagyon meg tudok szeretni egy-két számot, mondatokat, sorokat. Erről az albumról például a Bújócskát és a Nincs Igazságot.

Az Alkalmáté Truppos előadásaitokban mindig nagyon fontos szerepe van a záródalnak. A te életedet feldolgozó előadásban 2011-ben ez a Kiscsillag Sirálya volt. Ha idén kerültél volna sorra, akkor is ezt választod?

Hú, nem hiszem, mert az akkor nagyon a fülemben volt, sokat hallgattam. Nem tudom, most mi lenne. Egyébként sok zenémet használtuk fel más osztálytársaim előadásaiban. Száraz Dénesében például én dobtam be, hogy Máthé Zsolt írjon valamit egy Jamie Cullum-számra, de Mészáros Béla egyik dalát, Chris Isaaktől a Wicked Game-et is én javasoltam egy ír gitáros-énekes feldolgozásában. Idén pedig egy Leonard Cohen-dal került be a Vajda Milán-előadásba a javaslatomra, amit Czukor Bazsi és Adél (Jordán Adél – a szerk.) énekeltek el. Amikor elkezdtem trombitálni tanulni, és még Iván is velünk volt (Fenyő Iván jól zongorázik, néhány éve viszont kiszállt az Alkalmáté Truppból –  a szerk.), volt egy olyan vágyam, hogy eljátsszuk a So What-ot a Kind Of Blue-ról. Aztán túl hamar jöttem, és nem került rá sor.

Az egri színészkollégákkal anno Hegedűs Az Áruló néven alapítottatok zenekart, akik közül azóta többen szintén Pesten dolgoznak. Nem gondoltatok rá, hogy felelevenítsétek a dolgot?

Nem tudom, kire gondolsz, maximum az Angerrel (Anger Zsolttal – a szerk.) lehetne zenélni, mert a zenekar nagy része nincs Pesten, de ő most nagyon sokat forgat.

Gál Kristóf?  

Ő is annyit dolgozik, hogy nem tudna már dobolni, meg próbákra járni. Már Egerben is nehéz volt ezt összehozni színészként. Az volt a baj, hogy úgy kezdtünk el működni, mint egy igazi zenekar, tehát ilyen minőségben hívtak meg minket helyekre. Pedig színészzenekarként ez ott tudott volna igazán működni, ahol színészek vannak, vagy olyan színházrajongók, akik tudják, hogy színészek vagyunk.Ennek éppen az volt a bukéja, hogy nem voltunk zenészek. Ha valaki ismer minket, és tudja, hogy mit és milyen színvonalon csinálunk egy másik területen, akkor ehhez képest tudja értékelni azt a gitárszólót.

Mészáros Máté

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Kicsit úgy érzem, mintha szerénykednél. Nekem zeneileg is mindig nagy élmény, amit például az Alkalmáté Truppal évről évre csináltok.

Azért ott van Dargay Marci hátul. (Dargay Marcell zeneszerző, az Alkalmáté-előadások zenei vezetője – a szerk.) Meghallgatja és leszedi a számokat, és pillanatok alatt megmondja, hogy mit kell játszani, és azért van egy olyan zongoraalap, ami segít.Egyébként szerintem ezt kellett volna csinálnom, rockzenésznek kellett volna lennem.

Már késő van hozzá?

Már késő. Most kellene már az abbahagyáson gondolkodni. Bár ha Lovasi még 50 évesen is csinálja, persze nem biztos, hogy így van.

Mostanában több olyan színész is van, aki zenei karrierbe kezdett, például Jordán Adél vagy Tompos Kátya, de Tasnádi Bencének is van zenekara. Nem kaptál te is kedvet?

Adél szerintem sokkal muzikálisabb és zeneileg képzettebb, mint én, meg ehhez nyilván meg kellene találni a megfelelő embereket. Vannak egyébként ilyen kollégáim, inkább a bábos vonalon, Ács Norbi barátommal annak idején még az Akku nevű helyen adtunk is egy koncertet. Pethő Gergő dobolt, Ács Norbi basszusgitározott, Teszárek Csaba volt a szólógitáros, én pedig énekeltem és gitároztam, mindent játszottunk a Johnny B. Goode-tól a U2-ig. Az a baj, hogy nincs idő próbálni. Lehet, hogy rá kellene beszélnem egy-két havert, hogy jöjjünk össze szabadidőnkben, és írjunk saját számokat, az lenne az igazi. De valahogy erre sincs idő.

Mészáros Máté

Fotó: Rozgonyi Zsófia

Egy interjúban azt mondtad, hogy az amerikai filmek és a rockzene tanítottak meg angolul. Kinek a szövegei bizonyultak a leghasznosabbnak?

Ez a kilencvenes évek elején volt, a U2-ra emlékszem például, de hallgattam Pearl Jamet, Alice In Chainst és Nirvanát is. Sting Ten Summoner’s Tales című lemezét is sokszor elővettem.

Jössz Stingre az Arénába?

(Kicsit bosszúsan előveszi a telefonját, megnézi a naptárát) Nem megyek, Bocs, félrementet játszom a Belvárosi Színházban 8-tól. (nevet) Egyébként meghallgattam az új lemezét, és nagyon tetszik. Azt érzem, hogy megváltozott a hangja, már nem tud olyan magasan énekelni, de ettől valahogy olyan emberi az egész. Nagyon jók a dalok is, pedig egyébként ezt a Brand New Day-dolgot annyira nem csipáztam már. Akkor tetszett igazán, amikor szólókarrierbe kezdett, és még jazz-zenészek voltak a zenekarában, például Victor Bailey basszusgitározott és Kenny Kirkland zongorázott. A Mercury Falling-ot szerettem még, pont a cédéboltban dolgoztam, amikor kijött.

Mészáros Máté

Máté az egyik gitárját is elővette a kedvünkért / Fotó: Rozgonyi Zsófia

Először érkeznek hivatalosan földönkívüliek a Földre. Mit játszanál le a fogadásukkor?

A Beatlestől a Happiness Is A Warm Gun-t. Olyan, mintha három különböző témát raktak volna egymás mellé, de mégis nagyon jó. A Beatles késői munkásságában minden benne van, utánuk nem nagyon tudtak már újat csinálni valójában. Ez egy fontos korszaka volt a huszadik századnak, egy földönkívülit pedig gondolom, minden érdekelne.

Ha 5 perc múlva megsemmisülne a világ összes zenéje, és csak egy dalt menthetnél meg, melyik lenne az?

Miles Davis Kind of Blue című albuma, úgy kompletten, vagy bármilyen Miles Davis a hatvanas-hetvenes évekből. A kvintettjével volt egy sorozatuk, és valamelyiket pont 1956. október 23-án vették fel. Érdekes belegondolni, hogy miközben Budapesten lőttek, ők egy stúdióban zenéltek. Három hét alatt csináltak négy darab lemezt.

A Facebook-coverfotódon is Miles Davis van, ugye?

Igen, sőt pulóverem is van (nevet), Amerikából rendeltem. Egy nagyon jó relikviát egyébként odaadtam Bélának (Mészáros Béla színész, Máté volt színművészetis osztálytársa – a szerk.), egy olyan posztert, amin rengeteg Kispál-metafora és idézet volt grafikusan megjelenítve. A Káptalan utcai szabadtéri színpadon játszottak, amikor ezt a plakátot eltettem, és alá is írták. Ez azért is volt emlékezetes, mert ki kellett lógnunk a koleszból, aztán nem tudtunk visszamászni az ereszcsatornán – felfelé mindig nehezebb volt –, és ott aludtunk a Barbakán kertben. Sok helyre hurcibáltam magammal azt a posztert.

Mészáros Máté

Az a bizonyos Miles Davis-pulcsi / Fotó: Rozgonyi Zsófia

Tiniként ilyen képekkel volt tele a szobád?

Nem nagyon tudtam kirakni a falamra, de egyszer rendeltem egy hatalmas Robert Smith-posztert, ami körülbelül négyszerese volt az életnagyságú méretnek. Amikor fel akartam ragasztani, elestem vele, és kilyukasztottam a közepét, aztán őrizgettem összetekerve. (nevet) De általános iskolásként nagyon szerettem a Brost is, és George Michael is nagyon megmaradt, hogy kiraktam a posztereit. Sőt, vettem is a fehérvári vásárban egy olyan fülbevalót, amin kereszt lógott, és beraktam a fülembe, bár akkor még nem lövettem ki, csak később. Anyám sminkceruzájával borostát rajzoltam magamnak, és nézegettem magam a tükörben. De az Edda Műveket is nagyon szerettem. Nyolcadikig.

A klasszikus zenével hogy állsz?

Szeretem, de mostanában többet kellene hallgatnom. Aki különösen nagy hatással volt rám, az Glenn Gould zongoraművész. Nagyon különlegesen játszott, például barokk zenéket és Bachot, sokkal lassabban, mint ahogy szokás. Sokszor nem vette figyelembe az ismétlőjeleket, viszont cserébe hihetetlenül plasztikusan játszott. Ahogy a Goldberg-variációkat játssza, az valami fantasztikus. Érdekes, hogy ő és a Beatles is a hatvanas évek közepén hagyta abba a koncertezést, és bizonyos értelemben pont akkor indult fejlődésnek a hangrögzítés és a hanglejátszás technikája. Mind a ketten elkezdtek ezzel kísérletezni, Gould például képes volt akár ütemenként is összevágni egy művet, hogy tökéletes legyen. Ehhez képest élete utolsó Goldberg-variációját egy ültő helyében játszotta fel. Több előadótól is meghallgattam, aztán mondtam a Keresztes Zoli zeneszerző haveromnak, hogy bár nem tudok zongorázni, azért tanítsa meg. (nevet) Egy darabig el is jutottam.

Mészáros Máté

Samu kutya is csatlakozott a zenéléshez, bár a stenket itt annyira nem érzi 🙂 / Fotó: Rozgonyi Zsófia

Jól értem, hogy ezzel a darabbal akartad elkezdeni a zongoratanulást?

Igen (nevet), és az is egy nagy vágyam volt, hogy az ötvenedik születésnapomon eljátsszam a Zeneakadémián. A Kern (Kern András – a szerk.) is elvezényelte néhány éve Beethoven hegedűversenyét.

Addig még össze is jöhet. Van olyan zene, amitől kiszaladsz a világból?

Nem szeretem például azt a silány zenét, ami árad a rádiókból. Egy időben a Petőfi próbált több magyar zenét játszani, ami tetszett, de iszonyúan zavart, hogy ott meg mindig ugyanazt az egy számot vették elő egy-egy zenekartól, a Kiscsillagtól, a Kaukázustól meg a Vad Fruttiktól. Tök jó szám, hogy „fáááj a fejem”, de miért kell mindig ugyanazt? Egyébként azt látom, hogy ha nem keresném meg magamnak, vagy nem találtam volna meg annak idején azokat a zenéket, amik most már egy életen át elkísérnek, és csak arra hagyatkozhatnék, ami éppen szembejön, az rémes lenne.

 

Máté válogatáskazettája

A színész kedvenc dalai saját kezűleg összeállítva.


Mészáros Máté Eger és a Vígszínház után jelenleg szabadúszó.

Nézd meg itt, hol láthatod legközelebb színpadon! 

Ezeket olvastad már?

Gyerekként arról is zenés darabot írt, hogy a húgát kullancs elleni oltásra vitték. Szemenyei János...

Van, aki nem is sejti, hogy a kilencvenes évek több emlékezetes slágerében is Kozma Orsi hangjára...

Kicsit nehezen hoztuk össze az interjút, de minden perce megérte a várakozást. A Quimby és A Kutya...